Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

II. Énnek lenni vagy nem énnek lenni

- 43 -sohasem kívánatosak-e? À tanár azt feleli, hogy ellenkezőleg, nagyon la kívánatosak, de ezek a közvetlen, erőteljes és eleven érzelmek nem úgy nyilvánulnak meg a színpadon, ahogy azt mi elképzeljük. Fel-fellángolnak, de nem tartósak. A szerep szempontjából pedig gyakran érdektelenek.

"A legnagyobb baj velük az,hogy nem mi irányítjuk ókét, hanem ők bennünket. Ezért nem tehetünk mást, mint hogy a megoldást a természetre bízzuk és azt mondjuk: ’Ha jönni akarnak, ám jöjjenek.’ Csupán azt remélhetjük, hogy a szerep irányába fognak hatni és nem keresztezik annak útját."

Ne gúnyolódjunk azokon a komoly igyekezetét igénylő gyakorlatokon, amelyeknek célja élettelen tárgyakat, például egy Írógépet megeleveníteni, vagy az érzéki éB érzelmi emlékezet más etűdjein. Sőt, én a magam részéről, bizonyos perverzitással, szinte azt kívánom, bárcsak jelen lettem volna annak a színésznek gyakorlatánál, aki II. Richárd börtönjelenetét a patkányoktól való saját félelmére alapította. Ne nevessünk^ mert minden komoly és őszinte kísérletnél megtörténhetik, hogy a pelyva között egyszerre csak előbukkan az igazság egy magvacskája. A veszély abban van, hogy az eredetiség e szenvedélyes keresése közben nem a lényeget ragadják és őrzik meg, hanem a dekorativ elemeket, sőt esetleg a selejtet.

A műalkotás lényegét a forma, a tartalom vagy a stilus teszi. A mi korunk nem a stilus kora. Olyan kor ez, amelyben az anyag fontosabb a formánál. A dolgok anyaga, ize, tapintása, illata fontosabb, vagy legalább is kelendőbb, mint a stilusérzék. A "stílus" mára rossz hangzású sző lett, éppúgy, mint az "őszinteség".

Am a stilus, csak úgy, mint az őszinteség, nem vesztette el sem a fejét, sem az irányérzékét. A szimmetria rejtélyes módon szimmetria marad; és a szimmetria és a stilus olyan matematikai vagy logikai egységgel rendelkezik, amelyhez az anyag, az iz és a tapintás soha nem juthat el. A stilus közel áll a törvényszerűséghez. A többi elem könnyen hódol be a váratlannak és végül nem lesz belőlük más, mint diszités.