Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

I. Arc vagy álarc

- 24 -- Jó, Jó, ez mind igen síépen hangzik ót értem, mit akarsz mondani. De nem gondolod, hogy a színészet leglényege a színész saját egyénisége? ügy értem, hogy végeredményben nem ebben szürődik-e le minden?- Természetesen, ha egyéniségen a szellem, az értélén és az érzelem keverékét érted - mert ezek semmiképp sem választhatók külön. Igen, a végén lénye szerint Ítéljük meg a színészt, még akkor is, ha személyisége a legkülönösebb, legrendkivülibb keveréke az egymással összeütköző impulzusoknak, és igy tovább és igy tovább. De miért befolyásolná ez az én érvelésemet?- Azért, mert én úgy látom, napjainkban nen arra törekszünk, hogy a személyiséget felnagyítsuk; amit te mendsz, az is csak azt jelenti, hogy kinyújtjuk, vagy felfújjak, mint valami léggömböt. Pedig igazából a személyiség megrltkltására volna szükség - a párlatára, ha igy jobban tetszik. Te az emberiség óstipusáról beszéltél, amely egyetlen emberben testesül meg. Én beérném az egyéniség tömör lényegével.

Az idősebb színész szeme felcsillan. - Nagyon is értem, mire gondolsz. Nap mint nap tapasztalom. Ahányszor csak moziba megyek - ami ritkán esik meg velem. De vajon mennyi ideig elégíthet ki, hogy ugyanazt az egyéniséget látod más-más oldalairól? Uár ne haragudj, én nem hiszek az egyéniség tömör lényegében. Nemcsak azt nem hlszém, hogy ilyesmi létezik, hanem abban is hiszek, hogy hiba, ha hisszük a létezését - kivéve holmi odavetett mondat képében, mint ahogy azt mondjuk: "Ez hasonlít rá"! Igazán kérlek fiatal barátom, ne kívánd, hogy elkezdjek értekezni az egzisztencializmus káromlásairól. ügy sincs más mondanivalóm róla, mint hogy szerintem az egzisztencializmus a Pokol bugyrainak egyike I

Csend.- Azt gondolod tehát, hogy holnap reggel jelentkezzem meghallgatásra?- Hint már mondtam, ez semmiképp sem árthat, ügy képzelem, jól jönne egy kis szerződés s ha megkapod, csak tanulhatsz ettől az embertől és az előadott darabokból. A lényeg