Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
I. Arc vagy álarc
- 23 -A fiatal drámai színész elbiggyeszti ajkát, "Nem valami aj eszme kivinni a klasszikusokat a tömeg közé. Mi ebben az a nagy csoda?"- Lehet, hogy nem valami uj elgondolás, de az utóbbi harminc évben keveseknek sikerült megvalósítaniuk.- Komolyan kérdem, neked tetszik ez az egész tészta? Kz a pózolás, meg hetvenkedés?- Ha azt kérded, szeretem-e, ha rosszul csinálják, a feleletem természetesen: nem. De ha jól csinálják!... Ha azt kérded, valóban élvezem-e némelyik Corneille- vagy Racine-darabot, vagy a mi Ízetlen Shakespeare-fordításainkat, akkor azt felelem, nem. Szerintem a görögök óta nincsen igazi tragédia, s ennek a történelem az oka, nem pedig a nagy Írók hiánya. De ezek a fickók, még ha nem Írtak is igazi tragédiákat, mindmáig hatásos darabokat Írtak, amelyek, ha színpadhoz jutnak, ma is megindítják a közönséget, és mindenekfölött csodálatos szerepeket, csodálatos játéklehetőségeket nyújtanak a színészeknek.- Szép, de ezekben a szerepekben ripacskodni kell, különben nincs siker. Én meg irtózom ettől.- Nevezd ripacskodásnak, ha úgy tetszik, de én még em-21 lékezem Mounet-Sully hires kitöréseire Oldipuez szerepében és ezt a munkát inkább a Michelangelóéhoz hasonlítanám, amint a siztusi kápolnában magas állványzatán a hátán fekszik és Ádám alakját festi, ezt a hatalmas alakot, mely a földről nézve a férfitest őstipusának látszik. Valami hasonlónak kell történnie ahhoz, hogy Oidipuszt vagy Lear királyt el tudd játszani. A végeredményen nyomokban sem szabad érződnie sem annak, hogy hol állt az állványzat, sem a sokéves előkészületnek, sem a könnyeknek, a csalódásoknak. A kész alakítás egyetlen emberben ezemélyesiti meg az egész emberiséget. 21. Mounet-Sully /Sully, Jean, 1841-1916/ hires francia tragikus színész, mint a Comédie-Française tagja, a klaszszikus repertoár nagy hősszerepeit alakította.
