Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

I. Arc vagy álarc

- 22 -nem túlságosan. * És Itt Tenneesse Williamst és Arthur Millert nem számítom a realista színpadi Írók közé. Darabjaik természetesen tartalmaznak realisztikus elemeket is, lényegükben azonban sok a szimbolizmus és a szó tág értelmében vett költőiség.

+ + + + +

Egy bisztróban, valahol a Boulevard Clichy közelében, egy kezdő fiatal színész beszélget egy kollegájával. Ez utóbbi - arcának hála - időről időre filmszerződésekhez jut. Ez az arc különös, fáradt, mély barázdáktól szántott. Fiatal barátjával egy ilyen egy napos filmezés közben ismerkedett meg. Ma arról mesél neki, hogy beszélt a Théâtre du Peuple néven ismert színházi mozgalom igazgatójával; erélyes, okos ember, népszerű színész, kiváló szervező és született vezető egyéniség. A társulat egy fiatal tagja súlyosan megbetegedett és sürgősen keresnek valakit a helyére. Az igazgató arra utalt, hogy a fiatal kezdő színésznek nem válnék kárára, ha meghallgatásra jelentkezne.- Ugyan minek? Lesz jelentkező százával, ha ugyan már be nem töltötték a helyet!- Próbáld meg, abból baj nem származhatlk. Azt hiszem, ez az ember ezzel az ő színházával ráhibázott valamire: valakire, ami megragadja a közönség képzeletét, éo amellett néhány igazán jó színész is van a társulatában. Neked épp arra volna szükséged, hogy jő társulatban játszhass, egy magával ragadó rendező vezetése alatt, és ami még jobb: olyan társulatban dolgozni, amilyen ez, amely mögött valamilyen eszme is áll.

20. Redgrave itt, számos nyugati magyarázóhoz hasonlóan, szükkörüen s torzítottan értelmezi a realizmus fogalmát s voltaképp a naturalizmus hibáit Írja számlájára.