Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
I. Arc vagy álarc
- 13 -felvonásban viselt jelmezét. Látogassa meg a női főszereplőt? Nem, az nem szereti, ha megzavarják, bár őt persze szívesen látná. Bemegy egy idősebb színésznő öltözőjébe, aki csak negyven perccel a darab kezdete után lép színre, üdvözli, elszív nála egy cigarettát. A színésznő is imádja őt, de nem akarja olyan nyilvánvaló módon birtokba venni. Ezután a színész az öltöztető segítségével hozzáfog, hogy felvegye az első felvonásbeli jelmezt. Egy pillanatig az első jelenetére gondol. Bonyolult első jelenet ez, mert az alaphelyzetet elfogadtatni elég nehéz. Ha egyszer ezen túljutottak, magától gördül tovább a darab és viszi a színészek játéka is. Ezt a darabot Anglia minden vidéki színházában játszani fogják és bemutatják a nyári társulatok Amerikában is, sok éven keresztül. Ha eljut a Broadwayre, ott vegyes kritikákat fog kapni és a "New Yorker" kritikusa megjegyzi majd, hogy bár a darab, mint darab, szerinte "sok hűhó kevesebb mint semmiért", a színészek és a közönség szemmel láthatólag mégis egyforma élvezetet találtak benne. Ezt természetesen a kritikus nálam sokkal szellemesebben fejti majd ki, sőt pontos összefoglalást is ad a darabról, amely, bár látszólag gyönge, de van egy erőssége: jól el lehet játszani. Lehet, hogy önálló szerepe nincs és csak szállítja a színészeket, de mint szállítóeszköz valóságos Rolls Royce. Kicsit régimódi Rolls Royce talán, de azért simán suhan tova. Az angol színészek majd kétségbeesnek az efféle kritika láttán. Vigasztalódjanak egy másik amerikai kritikus szavaival, aki erről a fajta angol színészről azt Írja: "Lefegyverzően pimasz, magabiztos és ugyanakkor rendkívül szerény. Teljesen elmerül a szórakoztatás nemes feladatában. Alázatos szolgája a közönségnek és élvezi a mesterségét, amelyet anynyi fáradsággal sajátított el ily alaposan." A színpadra indulás előtt a színész elnyomja a cigarettáját. Tekintete véletlenül ráesik néhány heverő levélre. Köztük egy odatévedt barnáBsárga boríték. Fürgén utána nyúl, s két ujja közé csippenti. A levélen felirat: "Hivatalból
