Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

VI. Gondolatok Konsztantyin körül

- 124 -rántaines szándékomban, hogy bármelyikük ellen is tisztelet­lenséget -vétsek. Mindketten a színház géniuszai, mindketten lázadók, mindketten - és ez igen fontop - a nagyközönség legszélesebb tömegeihez szólnak. Elméletben nincs vagy csak kevés hiba van abban, ha valaki a nagyközönség legszélesebb tömegeihez akar szólni. Be, amint ezt Hollywood már régeerég felfedezte, azt, amit a nagyközönség tömegeinek nyújtunk, azt valamiképpen előre meg kell rágni, hasonlóan a tejbe már előre beáztatott reggeli tésztapéphez. Hollywoodban ez az előre való megrágás nagy általánosságban úgy történik, hogy az áruból kivonják mindennemű társadalmi mondanivalónak még a legcsekélyebb nyomát is, kivéve a legprimitívebb sab­lonokat. Brechtnél persze nem annyira arról van szó, hogy a mondanivalót, a lényeget előre megrágná; ő inkább belesuly­kolja azt a közönségbe, épp úgy, mint ahogy ezt tette, di­daktikus és retorikus utón, Bernard Shaw is, noha közönsége különbözött mind Hollywood, mind Brecht közönségétől. Azt mondottam, Sztanyiszlavszkij módszerének vannak ap­róbb lékel. Hadd jelentsem ki azonban világosan, hogy az én nézetem szerint ez a hajó még mindig biztosan, sőt fensége­sen szeli a habokat - feltéve, ha a számára megfelelő vizek­re boosátják. Saját tapasztalatom szerint csak akkor fenek­ük meg, ha túl mereven alkalmazzák az olyan drámaírók müve­ire, amilyen például Shakespeare. Azt mondom, túl mereven, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy Sztanyiezlavszkij mód­szerének fő célja: segíteni a színészt abban, hogy az alkotó közérzetet akaratától függően újra meg újra birtokba vehes­se. De Salvinlnek^* és az ő Othello-alakitásának ellenére - amely alakítást természetesen hasonlóképp nem láthattam -, sőt, mindannak ellenére is,amit Sztanyiszlavszkij az Othello rendezéséről Ír, saját tapasztalatom azt mutatja, hogy ami­kor az ember Shakespeare nagy szerepeit próbálja vagy játsz­ása, Sztanyiszlavszkij módszerének csak nagyon csekély ré-3, §alvini, Tommaso /1829-1916/ hires olasz tragikus szí­nész, aki társulatával az egész világot bejárta; Szta­­nyiszlavezklj 1891-ben Moszkvában látta Othellóként és nagy elragadtatással irt erről az alakításról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom