Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 98 -Legalábbis igy hiszi ezt mindenki. Megérzik. Elfogadják. Harcolni fognak érte. Ott hányódnak fanatizmus, kollektiv hallucináció, igazság és délibáb között.

Négy óra van; próbálnak. Mindenki megkapta a maga feladatát; rgzitik a módosításokat, díszlet, világítás, színfalak mögötti változások, zenekar vonatkozásában; a színészek szokatlan rugalmassággal falják szövegüket.

Mar hat óra, aztán a hét óra is elmúlik. Már csak két óra és felmegy a függöny. Fél nyolckor befejezik a munkát. Mindenki ellenekül, hogy magához térjen, hogy még összeszedjen némi erőt.

A színházi ember felmegy öltözőjébe. Vége. Borotválkozik. A darab immár nem az övé. Szerelme, amely éveken át lappangott, majd, néhány hónappal ezelőtt, napvilágra tört és az elcult hét-nyolc héten át valóra vált, ma este véget ér!

Ma alvásról szó sem lehet. Nyolc óra lesz; Itt van a tea meg a mindennapi pirltós, de a torkán ma nem tud lemenni.

A színészek megjelennek és öltözőikbe térnek; a folyosókon könyörtelen csend uralkodik.

Az üzemigazgató felöltötte szmokingját és most bekopog a színházi emberhez.

Ken esik sok szó; ez a harci szünetnek, a csata előtti ntoleó perceknek ideje. A színházi ember átad egy cédulát. "Ezt tegyék ki, kérem, a próbatáblára."

"Mielőtt megvívnák ezt a csatát, amelyre több hónap óta minden erőnk bevetésével készültünk fel, szeretnénk köszönetét mondani valamennyi kollégánknak az eddigi munka során tanúsított bizalmukért, lelkesedésükért. kitartásukért. Tudjuk, hogy közel a perc, amikor teljes szívvel vetik majd magukat a küzdelembe. Előre is hadd gratuláljunk nekik és minden akaratunk-