Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 99 -kai hadd küldjük feléjük megmaradt erőnket és bátorságunkat. Köszönet és szivbéll ölelés valamennyiüknek.

A FÉRFI 11•

"Huszonöt perc múlva kezdünk" - nyöszörög a hangszóró, ma este valamivel csüggedtebben, mint máskor.

A színházi ember, aki részben színésszé vált, már fcé-* szén van.

Kint talán épp most nyitják a kapukat... A férfinak a blkavladal jut az eszébe. Ez valóban "az Igazság órája".

Ma este nem Is reméli, hogy jól fog játszanlj túlságosan közel lesz az ütközethez, túlságosan közel kollégáihoz, túlságosan közel a sajátos főpróba-közönség reagálásaihoz.

"Mondják be, hogy csak akkor kezdünk, ha már a nézőtéren mindenki elfoglalta a helyét." A főpróbák első jellemzője ugyanis az általános késés.

A férfi tehát elkészült, de ahhoz, hogy lemenjen a nézőtérre, még túl korán van. Nem szabad futam előtt kiizzadni, mint az lóversenyeken gyakran előfordul. így hát először végiglátogatja a kollégákat. Öltözőről öltözőre megy: egyeseket nyugtatgat, másokkal elviccelődik, Ismét másokat becézve megsimogat /vannak olyan színészek, akik, épp kishitűségük miatt, igényelnek némi hízelgést; ettől bátorságra kapnak/; az érzelmesebb lelkű hölgyeket megcsókolja, nagyon röviden Időzik a "férfias" karaktereknél, utolsó figyelmeztetéseket oszt szét az "improvizáló" hajlamúak között, a szórakozottaknak emlékezetébe idéz néhány megfigyelést. Egyszóval: még egyszer, utoljára bátorságot önt hadaiba.

11. Mindez, egy hideg fővel gondolkodó ember számára, nevetségesnek tetszik. "Mintha bizony a marne-1 csatáról volna szó!" De a színház élete olyan őszinte, hogy mindez pontosan Így történik és egyáltalán nem nevetséges.