Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

82

a módszer kitünően bevált.

Batynak az volt az elve, hogy hagyja a társulatot "kiborulni", és ő maga csak a műszakiak megnyugtatásával törődik.

Copeau, mintegy a zablát harapdálva, önmagát emésztette, hogy semmit el ne áruljon és ldőnklnt, májgörcsöktől gyötörve, a szobájába zárkózott.

Jouvet legtöbbször elölről kezdte az egészet.

Á ml emberünk az éjszakát várja, hogy valamivel tisztábban láthasson...

Mindenki hazamegy, gondjain kérődzve; a diszletmunkások azt mondják "el kell halasztani a bemutatót", a színészek; "megyünk a katasztrófa felé" a tervező-festőművész: "hogy kerültem én ebbe az őrültek házába?"

Csak a zenészek nyugalmát nem lehet felborítani, no meg az újságírók kezdenek ólálkodni a színház körül: "Itt friss hullaszag érződik!..."

És megszületik sajnos az el nem kerülhető döntés: éjszakázni kell...

A színházi ember összeszedte magát. Vajon valóban megtalálta-e az uj, a második lendületet?

Ma este a próbatáblára a következő szöveget Írják ki:

"Előadás után: éjféltől két óráig; műszaki próba. Diszletállitás, javítások, változtatások.

Kettőtől hétig: világító próba.

Nyolctól délig: műszaki próba. Javítások, változtatások.

Holnap tizennégy órakor: valamennyi szereplő az előcsarnokban. Szövegmondó próba. Ugyanakkor a színpadon: vllágltópróba.