Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 83 -Huez órakor: házi főpróba."

Kijön az éjfél. A soron lévő darab előadása véget ért. A színház Izgalmas és Izgatott éjszakának néz elébe.

Eddig minden úgy zajlott le, mint máskor: a társulat befejezte a játékot, a közönség szétoszlott. A nézőtéren uralkodó szag gyermekkorunk tantermeire emlékeztet.

A színészek, mint rendesen. otthonaikba térnek. A szomszédos vendéglőből egy pincér szendvicseket és teli kancsó kávékat hoz az éjszakára

A színpadon a dlszletmunkások csapata szétszereli a véget ért előadás díszleteit és a zsinórpadlásról leeresztett kötelekkel megerősítve a falakhoz támasztja őket.

Emberünk, a tárvezetőktől körülvéve, odafenn az öltözőjében megszervezi a munkát.

A festők kirakták taxijukból a rakományt: enyves fazekakat. festékes zacskókat és seprőket; Belebujnak festékfoltoktól tarkálló zubbonyaikba, a gyakran éjszakázó emberek sajátosan jellemző ritmusával.

Az életben két olyan Időpont van, amely 'hozzásegíti az embert, hogy megtalálja önmagát: a kora hajnal, amikor a "Többiek" /ahogy Sartre mondaná^*/ még alszanak, és az éjszaka, amikor mindezek a Többiek álomba süllyedtek. Az az ember, aki ilyenkor lopva felkel, meggyujtja a gázt és megmeleglti kávéját, valahogy koncentráltabbnak, tömörebbnek érzi magét, az a benyomása, mintha saját dimenziói kitágultak volna; jobban érzékeli a benne zajló életet, az álom ritmusa még benne zsong, idegei még nem tették görcsössé testét és szellemét, nincs benne feszültség, látása tiszta. Hány költő - Claudel, Valéry, Obey stb. - kezdte az Írást hajnalban és fejezte be napját akkor, amikor a "Többlek"ébredeznek... 5

5. Utalás Sartre Zárt tárgyalás /Hult-clos/ cimü drámájának hires mondására: ’*A pokol a többi ember." - A ford.