Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 78 -ölteni"; a harmadik szégyenkezni látszik; ismét egy másik

csak úgy kivirult a büszkeségtől és az örömtől.

Emez a csoport a lehető legkívánatosabb harmóniába olvad összej itt meg egy jelmez,amely egyszerűen nem tud összhangba kerülni a többivel.

Minden jelmezt a legaprólékosahban megrostálnak és mindegyikről egy kartonon rövid jelentés készül.

Egyszóval : aszinpad kíméletlenül diktálja a maga hajthatatlan kivánságait; a színházi embernek most már nincs más dolga, mint hogy engedelmeskedjék szavának. Váltakozva fogja el a legszörnyübb kínlódás és a legujjongóbb gyermeki öröm. Hirtelen ellepi a verejték, a keze nedves - nedves a szégyentől. Aztán, a következő jelmeznél, egyszercsak visszatér belé az egészség. így halad, meglepetésről meglepetésre.

Mert valóban: el sem lehet képzelni a meglepetéseket, amelyeket a szinpad számunkra tartogat. Amikor a Lukrécia nevébent előadtuk, Edwige Feuilère-nek két ruhája volt, Madeleine Renaud-nak egy.^' így követelték az alakok.

. Megjön Edwige az első ruhában; az eredmény ragyogó.

Felveszi a másodikat: a látvány ugyanolyan szép.

Belép Madeleine a magáéban: a hatás teljesen elhibázott! Merő aludttej!

Edwige visszamegy öltözőjébe, leveti ruháit és boldog.

Madeleine-nek sajnos maradnia kell; anyagokat hozatunk; ott a színpadon maga köré csavarja őket; az egyiket valamennyien, azonnal elfogadjuk.

A. Edwige Feuillere /E. Cunati, sz. 1907/ kiváló francia színésznő, 1948-tól rövid időre tagja Barrault társulatának. Leghíresebb szerepe, amellyel számos európai ország mellett Amerikát is bejárta, a Káméliás hölgy címszerepe; hires szerepe még Cocteau Kétfejű sasának királynéja, amelyet az iró egyenesen az ő számára irt. - Madelelne /-Lucie/ Renaud /sz. 1903/ a modéra francia színjátszás másik kiválósága, Jean-Louis Barrault felesége és igazgato-tarsa; klasszikus és modern szerepekben egyaránt nagyszerű alakításokat nyújtott. - A ford.