Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 68 -Munkássága tehát, a repertoárrendszernek hála, legyezőszerüen bontakozik ki,

A klasszikusok tanulmányozásával a színtársulat erősödhet és fejlődhet. Általuk tér vissza a forrásokhoz. A megfelelő hangnemet keresve eljut a stílushoz. Tudatosan fedezi fel azt a tömörséget, ökonómiát és harmóniát, amely jóizlés és lángész kivételes találkozásából sugárzik.

Ugyanakkor, szemben a klasszikusokon való táplálkozással, ez a társulat megengedheti magának, hogy ki-kiruccanjon a színművészet többé-kevésbé feltáratlan vidékei felé, más szóval, kísérletezzen. A legtöbb drámairó nem ismeri sem a szinpad, sem a színészek valamennyi lehetőségét. így hát a színházi ember némiképp "klinikai" szándékkal is vág bele ezekbe a kísérletekbe, attól a reménytől hajtva, hogy, némi szerencsével, megvilágithatja az utat a fiatal drámaírók előtt és a maga eszközeivel segítheti őket müveik alkotásában.

De feladatának lényege a modern drámaírók szolgálata. Ha kísérleteiben az abszolutum iránti szenvedélynek engedelmeskedik, a modern drámák kiválogatásában, éppen ellenkezőleg, a lehető legeklektlkusabb szellemre törekszik. Őszinte alázattól eltöltve viszi színre mindazt, ami, hite szerint, minden embert érdekelhet.

Végül, noha a szónak, a tiszta dikciónak elmélyült tanulmányozása szüntelenül foglalkoztatja, mégis, különös gonddal szenteli idejét a gesztus művészetének és gyakorolja a pantomim rendkívül érdekes, hasznos és mélységesen költői műfaját.

így fejleszti a maga művészetét, a birtokában lévő legfőbb ágakon belül, hite szerint igazi kézműves szellemmel.

Ami az elméletet illeti: bizalmatlan az eleve megfogalmazott eszmék és formulák iránt.

A Színház, akár az Élet, komplex és változatos: minden formula jó lehet, feltéve, hogy hiteles, őszinte átélésből.