Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 69 -érzésből fakad, és, az agyon és az érzékeken túl, a szívre hat, A szív több, mint a testj a szív ott lebeg a test, sőt a szellem fölött le. Élő színházat csinálni egy élő és szabad közönség szolgálatában, felhasználva az örök törvényeket, amelyek egyaránt érvényesek minden "Iskolára" /bár ezek az Iskolák nemzedékről nemzedékre harcban állnak és pusztítják egymást/ - Íme a cél, amelyre a színházi ember legmélyebb becsvágya arányul. A repertoárrendszeren belül egymást követő darabok pontos dátumai immár le vannak rögzítve. Eközben figyelemmel kellett lenni a dlszletváltozásokra, a túlórákra, az egyes müveknek a hét napjain belüli váltakozására, a színészek szabadnapjaira, fáradtságára, végül a bemutatott előadások harmónlájára. A színészek a folyosókra nyíló ajtókon át elbúcsúznak egymástól. Van, aki dudolgatj mások viccelődnek. A vidám és derűs internétus lassanként szétoszlik. Az éjjeli őr, lámpásával, végigmegy a folyosón. A színházi ember ismét, de most már utoljára, öltözködikj most aztán siet.- Jó éjszakát, Monsieur Neveux! Már kinn is van az utcán. Nemsokára éjjeli egyet üt az óra. A levegő friss és ő cseppet sem álmos. Még egész lénye "nyomás alatt" van. Milyen pompás volna gyalog hazamenni, keresztül ezen az imádandó Párizson, amelyet most kezd átjárni a várost körülvevő erdők éltető levegője. Saint-Cloud, Marly, Saint-Germain, Chantilly, Seaart, a Chevreuse-vclgy, a meudont erdők... Ce sajnos, muszáj komolyan viselkedni. Vacsorázni ceil, aztán elaludni, lehetőleg még hajnali fél három előtt,
