Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 64 -De az előadás vágón, mihelyt a függöny utoljára lement, úgy merül fel újra, mint a hirtelen felBzökkenő láz.- Jól van, kislány, ez tökéletes volt. Képzelem, milyen boldog vagy, hogy túl estél rajta.

A színészek körülveszik fiatal kolléganőjüket és kórusban gratulálnak.

Ô persze, kis magakelletéssel, korántsem elégedett a munkájával! Heg volt zavarodva, drukkolt! Hiába, Így, első alkalommal... stb.16,- Te, X.l Valamit meg kell beszélnem veled.- Baj van?- Mindjárt megmondom... Tudod, az a jelenet ott a harmadik felvonásban. Kern vagy már ott Igazán. Te pedig a második jelenésed elején elengedted a ritmust. És te miért mentél olyan messzire a partnertől, amikor x. szót kimondod? Ettől az értelme egészen más lesz.- Fernand /a fővllágosltóról van szó/! Észrevetted, hogy a "lenni vagy nem lenni" jelenetnél a 11-est nem adták be? Az anya-jelenetben viszont a 6-os túlságosan "véresre" sikerült.- Emilé! Hol van Emilé? Az utolsó kép előtt túl nagy volt a lárma. Igazán mondom, két nyomorult fotelt hoztok be, és az ember azt hiszi, költözködtök! Tudod, milyen szörnyű ez a színészeknek? Amellett, amikor világos lett, a második fotel nem Is volt a helyén.- Tenálad /ez Laertesnek szól/ én vagyok a hibás, nem volt ott a fejemj ha akarod, a párbajra kiírunk egy javitópróhát.

16. Ezért hagyományos szokás, hogy a beugró színész legalább háromizben játssza el a szerepet. Az általános vélemény szerint első alkalommal, épp a szorongás miatt, alakítását nem lehet megbizhatóan értékelni.