Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 58 -És már ott Is áll újra a színpadon, ahhoz a bizonyos beugrópróbához. A beugró színésznő jelmezben van; persze a másiknak a jelmezében. Mindamellett egész jól mutat rajta. "Paulette itt van?" /Paulette a színház főszabónője./ "Hívják ide. Fűző van rajtad?" "Nem, nincsen." "Stllruhában nem tudsz stílusosan mozogni, fűző nélkül." "Odahaza van." "Hát akkor menjen el érte valaki." "Nincs otthon senki." "Akkor ülj be egy taxiba; azt akarom, hogy fűzőben játsszál." Paulette megjön; megállapodás születik, hogy emitt bevesznek a ruhából, az alsószoknyából elől kell valamit felhajtani, a szegőt pedig felfejtik, mert a ruha egy kicsit rövid. "A művésznő számára különben Is túl sok az alsószoknya, egy réteget leszedhetne róla... Hogy lapos lesz a hatás? Próbálja ki. Nincs idő rá?" "Először próbáljunk - mondják a kollégák -, nem lesz rá idő, hogy előadás előtt együnk egy falatot." Meg kell vallani, hogy az ilyen próbák - akár azok a már túl sokat játszott darabok, amelyek felújításra kerülnek - a színészeket csak úgy idegesítik, mint a színházi embert.

A színházban csak két szórakoztató dolog van: közönség előtt játszani vagypedig uj darabot próbálni. A színházi ember szomorú, a szegény színész pedig, aki feláldozza magát, hogy "a helyzetet megmentse", minden földi lények közül a legszerencsétlenebb. Érzi,hogy a kollégák dühöngenek, amiért Ihlet nélkül, "hidegen" kell felmondaniok egy szöveget, amelyet minden este amugyls elmondanak. Fél, hogy zavarja őket a mozdulataikban, hiszen ő természetszerűleg nem élhet pontosan ugyanazokkal a gesztusokkal, mint a kolléga, akit helyettesit. Tudja, hogy ugyanezen idő alatt a színházi ember rendezői koncepciójának szétmállásán sóhajtozik. Tudja,hogy ami saját személyét illeti, a játékban nem lel majd semmi örömet, hiszen nemsokára megbénítja a lámpaláz. És ha mégis, továbbra is kész dolgozni, ez azért van, mert szereti az ügyet általában, szereti kollégáit és szereti a színházat. Mindenki tudja, milyen állapotban vannak a többiek. Mindenki igyekszik kedves lenni. A légkör gyengéd, de bánatos. Minden