Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 59 -a földhöz tapad. Mindenki erőlködik. Siralmas egy ügy.

és mégl8S ezt a súlyt mindennek ellenére fel kell emelni. És ezért a színházi embernek változtatnia kell rendezői koncepcióján, változtatni még akkor Is, ha ez nem adódik számára természetes módon.Ahelyett, hogy a beugrót erőltetné bele az addigi koncepcióba, a rendezést alkalmazza a beugró egyéniségéhez. Ez felrázza a többieket a megszokásból, felpezsdíti a vérüket, és Így, ahelyett, hogy egyetlen lámpalázas színészt kapnánk, a lámpalázat szét lehet osztani az egész társaság között. Ebből friss hév, uj arcú Izgalom fakad; a színházi ember pedig kihasználja ezt az alkalmat arra, hogy az előadást megfiatalítsa.

Mindenki az orrát húsza vagy tiltakozik; de az arcokat pirosabbra'festi a vér, a láz visszatér, senki nem csúszik többé a földön, hanem felszárnyal a magasba. És fél órán belül nemcsak a rutinról, a megszokásról feledkeznek el mindnyájan, hanem uj érdeklődéssel nézik egész feladatukat, és a színházi ember bizonyos felőle, hogy ma este, amikor ez a jelenet sorra kerül, azok is, akik nem játszanak benne, a színfalak mögött szoronganak majd, részben, hogy a kollégát bátorítsák, és részben azért, hogy meglássák« hogy hat a jelenet ebben az újfajta előadásban.

Mert a színház nagy, halálos ellensége a rutin... A

színházi embernek ily módon sikerült felébresztenie társulatát, és miközben az újonc, az öltöztetőnő segítségével, változtatásokat ejt a ruháján, a többiek már nee gondolnak az evéssel. Vitatkoznak, mint ahogy a kártyások vitatják meg 8gymas és a maguk mozdulatait. A titkárnő jött oda halk léptekkel: "X. még mindig nem bír felkelni, csak úgy zokogott a telefonba." "Ha hazamégy, veszel két kis csokor Ibolyát; az egyiket a dublőznek, a másikat pedig elviszed X.-nek."

A világositó leoltja a sziapad világítását« ő Így szokta közölni a "zárást". Mindenki eltűnik.

Mennyi az idő? "Hét óra harmincöt perc."