Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 48 -Az Interjú folytatódik, a fényképész a szó szoros értelmében birtokba veszi a helyiséget, mintha hét esztendóre akarna berendezkedni: kicsavarja a körtéket foglalataikból, a bútorokat átcsoportosítja, kinyitja dobozait, szétrakja szerszámait, vlllanydrótjalt kitekeri, hosszabbra veszi állványa lábalt, szanaszét elhelyezi nagy fényerejü lámpáit. A férfi érzi, hogy hatalmasodik el rajta egyre jobban az egész napi fáradtság - sa fáradtságot csak növeli a bosszúság, amiért fényképezik. Eszébe jut az egész dolog abszurd volta. Bem, nem tud hozzászokni. Hogy egy Ilyen gyönyörű szakmát Ilyen könnyű fajsúlyú, Ilyen felszínes kötelezettségek terheljenek, efölött nem tud napirendre térni. Ha elutasítaná ezeket a kötelezettségeket, pozörnek tartanák. És Így, hogy elfogadja őket, már maga sem érti önmagát. Egyébként e szakma egyik szépsége éppen az, hogy a teljes életet fogadja magába, a legértékesebbtől a leghaszontalanabbig. Az élet maga Is csodálatos és abszurd. Nos, e pillanatban épp erre kap bizonyságot. Egész lényét betölti a dráma, amelyet be kell autatniok. Ezt a darabot szereti; a darab költői és nagyszabású. A próbák folyamán emberi anyagba önteni, emberi anyagból kifarágnl, ösztönző mámorba ejteni egy egész társulatot, hadd alkossák újra a színpadon úgy, hogy az előadás estéjén valóságnak tűnjék, kollektív hallucinéelónak, amely végül több, mint a valóság: Igen, ez fenséges dolog. És ugyanakkor emberfölötti erőfeszítést, tökéletes egészséget, klpróbáltan ellenállóképes Idegrendszert követel. Nos, ezzel szemben mindez rengeteg rendezetlen és zűrzavaros kísérőjelenség közepette folyik, megrakva abszurd kötelezettségekkel; mint például ez a két mulatságos anekdota, amelyet el kell mesélnie és a fénykép, amelyhez oda kell állnia. Es miért jön a színházba a közönség zöme? Nyolc esetben tíz közül - el kell Ismerni - azért,mert előzőleg olvasta az újságban az anekdotákat vagy látta a fényképet: a szépet csak akkor élvezi, ha már belépett a színház kapuján.
