Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- *9 -Korunk visszásságai.

Csodálatos hivatás, amelyet egy kétes foglalkozás keretei között gyakorlunk.

Mindamellett az újságíró ás a férfi között apránként valami meghitt bizalmasság alakul ki. Mihelyt eszmecserére kerül sor, néhány perc múlva kiviláglik mindkettőjük emberi tartalma és létrejön a kontaktus. Jelen esetben a férfi kitárulkozik, és elfogadja a gyónásra való felhívást.- Miért és hogyan választotta ezt a szakmát? - kérdi az újságíró.-.Szavamra mondom, furcsa egy szakma!

Ha a dolgot a legszigorúbban vesszük szemügyre, joggal mondhatjuk, hogy aki a színházi életet választja,annak elhatározása valami szökést rejt... Â szükséglet, hogy az igazi életből elmeneküljünk, talán erősebb, mint az újonnan választott élet vonzása. Meglehet, hogy ez a szakma talán csak ál-hlvatás; azért találtuk ki, hogy igazi hivatásunk elől kitérjünk. Vajon nem gyengeségünkből fakad-e ez, abból, hogy képtelenek vagyunk az élettel szembe nézni? Ez a szakma a hazugság birodalma; az ember egész idejét azzal tölti, hogy Illúziót keltsen, és ugyanakkor kielégíti saját, szánalmas narcisszlzmusát, önszerelmét, és nem kevésbé siralmas, torzult exhibicionizmusát Is. És vajon az exhibicionizmus valójában nem az életre képtelen lelkek magatartása-e?

Vajon ez a mesterség nem a pojácaság, a léggömb-erégetés mestersége-e? Stb., stb. Minderről nagyon sokat lehetne beszélni. És elég gyakran megtörtént, hogy fiatalokban, akik, színházi pályáira akartak lépni, felfedeztem ezt a mélyen gyökerező és öntudatlan vágyat, hogy kihúzzák magukat az élet legfőbb kötelességei alól és elmeneküljenek önmaguk elöl. Minden esetre> ez ennek a szakmának a rut oldala.

De ha komolyan próbáljuk meg elemezni az okokat, amelyek a gyermeket e szakma felé terelhetik, akkor, épp ellenkezőleg, azt vesszük észre: ha valaki ezt a szakmát tisztes