Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
rén. A százötven darab közül, amelyet a színházi ember az elmúlt évad során elolvasott, csak három olyat tudott megjegyezni magénak, amely használható és amelyekbe talán bele Is szeret majd /addig vár, mert bemutatni csak akkor fogja őket/; ennek azonban nem az az oka, mintha a szóban forgó mü-Q vek Írói híján lennének a tehetségnek, hanem az, hogy ezek az Írók, e darabok Írása közben, nem tudták, kinek Írják müvüket. Legtöbbször önmaguk számára Írták, vagy azért, hogy elbeszéljék életüket, vagy azért, hogy megvalósítsanak egy kísértő eszmét. Ha, szemben a kéziratbőséggel, az Igazi dráma oly kevés, ennek az az oka, hogy hamis a kiindulást magának az elvnek a terén zűrzavar uralkodik. Az Írók nem törődnek eléggé azzal a kollesclv lélekkel, amelyhez szólni rendeltetése a színháznak; nem gondolnak eléggé azzal a ténnyel, hogy a színház nem eszméket fejt ki, hanem a lelkekre hat, azzal, hogy a színház, mindenekelőtt, érzéki élmény« amelynek minden élő nézőhöz szólnia kell. A statisztika azt bizonyltja, hogy minden színház, amely ezt a nevet megérdemli, öt eset közül négyben élő drámaírók müvei miatt kerül bajba, és négy eset közül csak egyben a halott szerzők müveinek bemutatásakor. Az észlelés logikus, hiszen a halott szerzők repertoárja meghatározásánál fogva egykori sikerekből tevődik össze és a későbbi válogatás aztán ezeket a sikereket rostálja meg. Az élő drámaírók azonban nem Így gondolkoznak e tárgyban; azt mondogatják, hogy cserben hagyjuk őket, félreismerjük zsenijüket, remekműveiket, méghozzá "merő közönyből és nyereségvágyból". Nos tehát: öt eset közül négyben a szerző benyújtja müvét, a színház pedig, nagy boldogan, színre viszi. Színház le, szerző Is reménykedik a dicsőségben - no meg a pénzben 9 9. Éarrault itt célzatosan az "écrivain" szót használja, amely általában az Írót jelöli, a különben alkalmazott és csak a drámaírót jelölő "auteur" kifejezés helyett. - A ford.
