Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 45 -/a szerző sokkal gyakrabban, mint a színház/. Sőt, néha a szerző még előleget is vesz fel majdani szerzői jogdljára. A színház, a maga részéről, kiadja a darab előadásához szükséges három vagy négymillió franc-t. Elkövetkezik a főpróba. A remekművet felkínálják a közönségnek, amely visszautasltja. A bevétel egyre süllyed, végül valósággal riasztóvá válik, a színház milliókat veszít, csőd fenyegeti, no meg a kockázat, hogy a szerző barátságát is elveszíti.

így zajlik le legtöbbször az Ilyen vállalkozás.

®éha azonban előfordul az Is, hogy valamilyen szerző elhozza legutolsó vagy legelső darabját, a színház bemutatja, a közönség pedig meghatott ujjongással reagal. A kassza virul, a színház visszanyeri presztízsét. Az ég csupa kék, a tenger nyugodt. A színészek egytől egyig csupa tehetség. Már a századik előadást ünnepük. Érdeklődik a külföld. A színház jó híre nő, a színészeké úgyszintén. A darabot lefordítják angolra, spanyolra, olaszra, németre. A filmproducerek megvásárolják a darab jogait /hogy aztán, legtöbbször, csak a elmét tartsák meg/. Mindenki, és ez Így is van rendjén, térdre borulva hódol a szerző előtt, aki úgy véli, hogy "az emberek" Igazán nagyon kedvesek.

Egyidejűleg viszont a színházi embernek tűrnie kell a többi színpadi szerző támadásait; ezek keserűen vetik a szemére, hogy csak "kasszadarabokat" játszik el. A "drága jó embert" elhalmozzák szidalmakkal,

A legcsekélyebb Íról siker Is elszabadltja a "fúriákat”, tudniillik a be nem mutatott szerzőket. Mindez egyébként nagyon is emberi dolog és a színházi ember meg Is érti. Nem sajnál ő egyebet, mint az örökös félreértést, amely a drámaírók és a színházi emberek között uralkodik.

A drámaírók közönyről és hitvány anyagi érdekekről lármáznak, holott éppenséggel az érdek és a dicsőség utáni vágy sarkallná a színházi embert arra, hogy minél több dráaairót fedezzen fel.