Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 43 -\ Q Hem Is szólva "Möllere házáról", * amely elnevezésen belül csak Mollére-ről, a drámaíróról lehet szó, hisz a színész soha nem volt tagja a háznak! Ha a színházak a maguk hírnevét a drámaírók révén szerzik meg, úgy a színházi embereit is aszerint érdemlik meg dicsőségüket,mennyire képesek rá, hogy az Írókat szolgálják, felfedezzék és környezetük állandó tagjaivá avassák. A nagy színházi korszakokban csak élő szerzők müveit játszották, "klasszikust” csak keveset mutattak be. Bizony a szegénység jele, ha egy színház, hogy fenntarthassa magát, állandóan a klasszikus örökségből kénytelen meríteni. /Hem vonatkozik ez a Comédle-Française-re, amelynek feladata éppen ebben áll./ A színházi ember annál jobban szolgálja a színház ügyét, minél erőteljesebben szolgálja az élő drámaírókat. És ha ö maga is felfedez fiatal szerzőket, úgy dicsősége teljes lesz. A színházi ember számára tehát önző szempontból Is előnyöa, ha sok élő drámaírót mutat be, még jobb, ha "fiatalokat", és a legjobb, ha maga fedez fel elsődarabos fiatal szerzőket. Őszintén megvallva, ez Is volna legfőbb becsvágya. Csakhogy hiába: a színház nagyon sok pénzbe kerül, és egy-agy darab előadása egyre nagyobb terheket ró rá. Márpedig, ha az ember az életben valamit Igazán meg akar valósítani, akkor állnia kell a sarat, fenn kell maradnia, mégpedig szabadon és függetlenül. Ebből a szempontból a színházak államosítása csak részben oldja meg a problémát. Ha a számszerügég, valamint a felbukkanó drámaírók tehetsége szempontjából nem volna Is Íróválság, válság van elsősorban a drámairól mesterség terén. Sőt, szinte szeretnénk Így fogalmazni: válság van a drámaíró meghatározásának te- 8 mikus, először Gaston Arman de Caillavet, majd, annak halála után, Francis de Croisset társaságában Irt számos nagysikerű, könnyed, szatirikus vígjátékot. - A ford. 8. "Möllere házának" mondják, közhasználatú elnevezéssel, a Comédle-Françalse-t. - A ford.
