Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 41 Emberünk még a lépcsőkéiből odakiált valakinek: "Kéretem az öltözőmbe a főtitkárt is!" Egy öltöztetőnő halad el mellette, épp az átvasalt jelmezeket osztja szét, mert az öltöztetőnők minden előadás előtt felfejtik, kimossák és kikeményitlk a fehérnemüfélét, aztán összevarrják, és miután a jelmezeket ellenőrizték és átvasalták, visszaszállítják az öltözőkbe. Minden "rendes" színház személyzete magába foglaljam az Igazgatót, az üzemigazgatót, a színpadiéi ügyelőt és a főtitkárt. Ez utóbbi különösen a "külső kapcsolatokkal" foglalkozik, ő állítja össze a főpróbák és a bemutatók közönségét, ő tartja fenn a kapcsolatokat a sajtóval, az újságírókkal és a közönséggel. És ő foglalkozik az Írókkal is... A férfi felér az utolsó lépcsőfokra, mély lélegzetet vesz, a fáradtság, de amellett, sőt, elsősorban, idegállapota miatt. "Jóestét, kedves barátom, csak még egy percig legyen türelemmel. Két szót váltok a titkárnőmmel és már itt is vagyok. Jóestét, uraim /hisz itt az újságíró is, a fényképészével/, még néhány perc türelmet kérek és az önöké vagyok." A férfi eltűnik egy ajtó mögött: az Írógép megáll. "Hallgasson rám - mondja a titkárnőnek -, ha végzek azokkal ott, akkor bejövünk az üzemigazgatóval együtt, és elmeséli, ml történt a nap folyamán."- Rendben van, Monsieur.- Nincs semmi baj?- Nem, Monsieur, baj nincs, de egy csomó dolog sürgős ... Az ajtó már be is csukódik. A férfi és az iró bezárkózik az öltözőbe; a főtitkár, ez a szelíd és türelmes lélek, nemsokára csatlakozik majc hozzájuk. A színházi ember számára a drámaíró felváltva jelenti a gondviselést, a dicsőséget, a katasztrófát, a kétségbeesést, továbbá, csaknem állandóan, az aggodalmat.
