Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 40 -Egy tomoly hang: "Szóval most elmehetünk? Rem vár ránk a gyalázat?"

Általános nevetés. A színházi ember Is elneveti magát: "Eredj, rabszolga! Holnap délután kettőkor!" Gyengéd hátbaveregetés: "És mit fogunk csinálni?"

"Micsoda kérdés! Hát megyünk tovább!" "Jaj, várjatok még, várjatok. El vesz részt a ma esti beugrópróbán, hétkor, azzal a kislánnyal? Ugyelő, kérem, Intézze el ezt a dolgot. Nekem el kell mennem, a plakátok miatt; szervusztok, viszontlátásra. Este találkozunk."

Elszakad a vígan fecsegő társaság lármájától és belevész a folyosók homályába. Gyorsan távolodik; egy ajtó, még egy ajtó, újabb folyosó, három lépcső, s végül az utolsó ajtó: "Gazdasági hivatal".

A vásári színháztól az üzleti Irodákba vezet az ut:egy géplrónő, egy könyvelő, s a pénztárosnő, aki jelenti a pénztári forgalom eredményét.

Újabb ajtó: mögötte ott vár az üzemlgazgató, a nyomdásszal. Az uj plakát kréta-vázlata már ott lóg a falon, he tulajdonképpen ml tárgyalni valója van a ml emberünknek egy plakát ügyében? Igazán az ő feladata volna, hogy ezzel foglalkozzék? Hát nincs fontosabb dolga? Az ilyen apró-cseprő fogásokat igazán nem saját kezűleg kellene elkészítenie.

De a színház életében mindenütt csapda leselkedik. Az, aki magát erre a szakmára szánja, állandóan emberi közegben úszik, amely magában foglalja a legjobbat csak úgy, mint a legrosszabbat, a fenségest csak úgy, mint a képtelent. Az ő sorsa az, hogy mindenbe belekóstoljon. Emberünk ezt a robotmunkát is elvégzi, aztán felhág az öltözőjéhez vezető néhány lépcsőfokon.

Testében már kezdi érezni a nap súlyát. A fáradtság egyre feljebb száll, combjai elnehezülnek, elvesztik hajlékonyságukat. Két ember vár rá: egy drámaíró és egy újságíró.