Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 39 -Emberünk szünet nélkül figyelte a társulat játékát,és, amennyire csak tudta, meg is bírálta. A felvonás véget ér. Mindenki leáll. "Köszönöm. Maradjanak még} elolvassuk a jegyzeteket. X.?" "Elment, csak a felvonás elejében volt benne." "Ó, az isten...!" A színházi ember ezt a távozást személyes sértésnek tekinti, a pohár betelt, nem bírja tovább, kirobban. Szidalmaz mindenkits "Hivatalnok lelkek... Rabszolgák. Az ételt se érdemlik meg!" De mindenki tudja, hogy ez a kitörés nem a szívből fakad, hanem csak az Idegek játékából. Ő maga se gondol komolyan egyetlen szót sem. Dublinnél ezt a mester "öt perc égzengésének" nevezték.

- De hiszen mi itt maradtunk.- Nem is nektek mondtam.

- Hát akkor kinek?- Jó, jó, elég legyen már. Hát Y. itt kegyeskedik tartózkodni?- Itt vagyok.

A színházi ember báránvszeliddé válik} dühöngő szeretőből becéző szerelmes lesz.- Nohát, öregem, ez nagyon, nagyon jó volt! Már csak egyetlen hely van, ahol még ,1 óbb lehetne stb., stb.- Ne felejtsék el, hogy hármuknak öt órakor jelmezpróbája van} és most öt óra tiz az idő - kiált fel az ügyelő.- Várjon, még van valami mondanivalóm nekik.

Az előbbi alkalmatlankodó uj rohamra indul.- Monsieur, a plakátok ügyében még mindig várják önt.- Megyek már! Megyek!

Mind a nyomában vannak} valóságos emtervadászat ez.- És ezek után legközelebb mikor próbálunk? - kérdi az egyik szinész.- Igaz is, az ördögbe! hát holnap, délután kettőkor. Hirdessék ki.