Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 15 -A színpad viszont feketének látszik, komornak, csaknem ellenségesnek. A látványtól a férfi kiegyenesedik. Lépteinek üteme megváltozik: fejében nem marad más gondolat, mint a színpadé. Mintha az magába szívná, már ott is terem; szinte átugorja a hidat, amelyet a diszletmunkások állítanak fel a rivaldán át színpad és nézőtér közé, hogy a próbák munkáját megkönnyítsék.

Három másodperc alatt átlépett az egyik világból a másik világba; és a színpad három dimenziós képpé változott számára.

Jelen vannak: a szlnpadfelügyelő, a disznester, egy asztalos, két dlszletmunkás. Továbbá a darab díszlettervezője./Igen gyakran festőművész/, valamint a díszlet leendő építője és festője. Szükség esetére ott van egy világosító is.

lézazoritások, majd néhány szabad, általános megjegyzés, mint egy teniszjátszma előtt; megnézik a tervező makettjét; elhelyeznek egy asztalt; mérőszalagot vesznek elő; "Nincs véletlenül egy krétája?"; egy dlszletmunkás arrébb állítja léceit; "Csukja be, kérem, a vasajtót, meg lehet itt fagyni; köszönöm." A férfi habozik, levesse-e felöltőjét. "Tartsuk még magunkon egy kicsit." Aztán két-három megjegyzés következik a darabról, a díszlet általános koncepciójáról. "Fernand, valamlvNT több fényt, nem látni semmit."

Egyszóval, mint a teniszben: néhányszor beleütünk a labdába. Bemelegítés.

Aztán kezdődik a játszma, bocsánat: a munka.

Ez a munka valamiféle őrültek-játékából áll, amelynek során a férfi, mondjuk, a színpad kellős közepén leül egy székre, és szorgosan nézeget maga köré, minden Irányba. A többiek halálos komolyan figyelik. A férfi feláll, elindul valamelyik irányba, tesz három lépést, leguggol és krétával keresztet rajzol a földre; majd visszamegy a székhez, leül, a kereszt felé hajlik, mintha meg akarná szólítani, megfordul, két lépést tesz az ellenkező irányba, megáll és megszó-