Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 14 -turbánformán megkötött kendőjével holmi szultánnőre emlékeztet. Beljebb egy porszívó legel a szőnyegen hatalmas taplrként, fület és Ideget tépő lármával. Délelőtt tízkor kemény dolog az ilyesmi} "az erővel takarékoskodni kell". Â férfi odaért a szárnyasajtóhoz, amely,pontosan középen, a nézőtér végébe torkollik. Ez az ajtó az ő kedvence; az ő ajtaja. Tudja, hogy a terem másik végén nyitva a színpad függönye és tudja, hogy ha majd, hirtelen mozdulattal, kinyitja az ajtót, merőben uj kép gyanánt merülhet fel előtte az, ami a "dobogón" látható,; úgy, "mintha még soha semmit nem látott volna". Persze tudja azt is, hogy ez a szűz benyomás csak egy-két másodpercig tarthat,hisz régóta, a színházban töltött hOBSzu évek ótá Ismeri a színpad minden részletét, egyik végétől a másikig, a legkisebb zugot Is beleértve. És pontosan ez fáj neki* hogy szeme, a munka következtében, nem őrizheti meg a maga frisseségét. Kergeti azt a bizonyos első benyomást, amellyel majd a néző fogadja be mindezt; minden pillanatban attól retteg, hogy elvesztette és többé meg sem tudja találni. De ha egy pillanatra gondosan lehunyja szemét, aztán, ezen a hátsó ajtón belépve, hirtelen egészen tágra nyitja ée igyekszik nem gondolni semmire... akkor tudja, hogy az első benyomás, a szem frissesége visszatérhet. Ma reggel különben felesleges ezzel foglalkoznia, a színpadnak elvben teljesen kopárnak kell lennie: ma van az uj darab dlszletállltó próbája. Mégis behunyja szemét, aztán kinyitja először az ajtót, majd a szemét; ma pusztán a maga élvezetére. Hiszen olyan szép egy ilyen kopár színpad. Az egész nézőtér kivilágítva, aranyban és vörösben fénylik: jó színek. A takarítónők végighaladnak a széksorok között, hajladoznak, mint a szüretelők. "Fagylaltot, savanyuoukrot,mentés pasztillát tessék...!" Ezüstpaplrfoszlányok, zslrosfényü hulladék, kibelezett dobozok. Tlsztátlan, de emberi maradványai az előző esti előadásnak - akár a sok narancshéj a bikaviadal végén.
