Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

I. Néhány általános megjegyzés

Il -sel a kifejezéssel - vagy ennek egyenértékű megfelelőjével - határozhatjuk meg.

Valaki lehet színész és ugyanakkor nem színházi ember.

Valaki lehet Író, Igazgató, sőt rendező Is, és ugyanakkor nem színházi ember.

A színházban, a mesterség bonyolult, összetett volta ellenére Is, a meghatározások elég könnyen születnek. Ez vagy az a művész például színésznek számit, még akkor Is, ha emellett mással is foglalkozik. Vannak színészek, akik rendeznek is, de a többiek gondolatában nem kevésbé úgy élnek, mint színészek.

Az Írók közül néhányan kiváló rendezők Is, mégis Írók maradnak. A rendezők közül egyesek színpadon Is játszanak, de elsősorban mégis rendezőként tekintenek rájuk stb., stb.

Valamennyien lehetnek nagy művészei a színpadnak, és, természetesen, mind rajongva is szeretik a színházát, de mégsem sorolhatók törvényszerűen a "színházi ember" sajátos kategóriájába.

Ezzel szemben egy Dullln, egy Jouvet, egy Pitoeff, egy Báty, egy Sztanylszlavszklj, egy Copeau - ők színházi emberek voltak. Más szóval: a színházművészek azon sajátságos családjához tartoztak, akik "eltöltve a forró szeretettől néhány négyzetméternyi deszka lránt, egyazon forró szeretettel vetik alá magukat minden mesterségnek, minden szakmának, sőt az ezekhez kapcsolódó kemény és gyakran hálátlan robotnak Is."

Sztanylszlavszklj Irta le: "Életem a művészetben".

"Életem: a művészetben" - Igen, ez nagyjából megfelel a színházi ember lényegének,

Ha a színpadot kell kitakarítanunk: a söprés magasztosan szép lesz.

Ha ápolnunk kell egy színészt: nemes, előkelő műveletté nő a köpölyözés.