Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az alkotómunka tudatos és tudattalan elemeiről

- 60 -Haladjanak azon az utón, amelyet a természet jelöl ki. Én magam Is ezeket az ösvényeket kutatom.

A természet pedig azt tárja elénk, hogy az ész, az akarat és az érzés szétválaszthatatlan triumvirátust alkot, amelynek, minden tagja egyformán fontos szerepet játszik az alkotás folyamatában. Egyes esetekben az egyik, más körülmények között a másik kerül túlsúlyba.

E törvényt azonban - egyes esetek kivételével - irgalmatlanul áthágták a színházban.

Megjelent a hideg fontolgató alkotás,amelyet az esetek többségében nem hevít át az érzés,nem támogat az akarat,csupán a színészi rutin és a technika.

Ez a színpadi művészet legunalmasabb és legrosszabb formája, s ez késztetett arra, hogy figyelmemet az emócióra /érzésre/, a kívánságokra, feladatokra /akaratra/ fordítsam.

A triumvirátus tagjait egyenlőjoguvá kell tenni, siettetni kell az elmaradt alkotóelemek fejlődését, mégpedig elsősorban az érzésnek,másodsorban pedig az akaratnak kell segítségére sietnünk.

Ez az oka annak,amiért mind ez Ideig szinte teljesen elhanyagoltam az intellektus /ész/ szerepét az alkotómunkában.

Igen, állítom, hogy az az alkotómunka, amelyet nem lzzit át és nem Igazol a belső érzés és átélés, értéktelen és távoláll a művészettől.

Állítom, hogy a közvetlen, Intuitív átélés,amelyet ösztönösen maga a természet Irányit, mindennél értékesebb,s az alkotás más formál nem állják vele a versenyt.

De ugyanakkor azt is állítom,hogy az érzés, amelyet a színész nem bírált felül, nem értékelt, s amelyet nem támogat az Intellektus és az akarat, rendkívül hamissá, helytelenné válhat.

Művészetünknek az olyan alkotómunkára van szüksége, amelyben a triumvirátus három tagja egyenjoguan vesz részt, s