Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 7 -A színházba nem szabad poros cipőben belépni.A port, a sarat tisztogassák le a bejáratnál, a sárclpőkkel együtt hagyják odakünn minden sekélyes gondjukat, kellemetlenségüket, bosszúságukat, ami elvonja figyelmüket a művészettől. Mielőtt a színházba lépnek, köhögjék ki a rekedtséget és odabent már ne krákogjanak.

Az esetek túlnyomó többségében a színészek magukkal viszik a színházba az élet minden salakját, pletykákat, Intrikákat, előítéleteket, rágalmakat, irigységet, kicsinyes hiúságot. Ezért van az, hogy a művészet templomából csatorna, szemétdomb válik.

De nézze, ez mind emberi dolog s ezért kikerülhetetlen. A siker, a dicsőség, a versengés, az irigység... - vette védelmébe Govorkov a színházi szokásokat.

Pedig, mindezt gyökerestől ki kell magunkból irtani - hangsúlyozta még erélyesebben Torcov.

De hát lehetséges ez? - folytatta a vitát Govorkov.- Jói van. Tegyük fel, hogy nem tudunk teljesen megszabadulni az apró-cseprő gondoktól, de hagy elfojtsuk magunkban, egy nemesebb ügy érdekében, ez persze lehetséges. Csak erősen, öntudatosan akarni kell, akkor sikerül.- Könnyű ezt mondani - kételkedett Govorkov.- Ha pedig erre nem képesek, akkor csak tessék, óljenek maguknak, egyéni nyavalyáiknak, de mások jó hangulatát ne tegyék tönkre.- Pedig ez még nehezebb. Mindenki szívesen osztja meg baját másokkal, hogy könnyítsen a leikén...- De meg kell értenünk végre, hogy nem illik másokra borítanunk szennyesünket, mert ebből csak az tűnik ki, hogy nincs bennünk elég önérzet, nem tiszteljük környezetünket, önzők vagyunk, ragaszkodunk rossz szokásainkhoz. Véglegesen le keli szoknunk arról, hogy eisiratjuk, de arról is, hogy lenézzük önmagunkat. Ha társaságban vagyunk, inkább moso-