Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)
A művészi szaktudás útja
- 74 -Ennek egyetlen módja az, hogy mindenki beszámol tapasztalatairól és eredményeiről. Fogjanak tollat kezükbe a mesterek és vessék papírra művészeti módszereiket. De a pszichotechnika e módszereit a gyakorlati munka során, szóbelileg is át lehet adni a fiatal színészeknek. Ezért mindazoknak, akik tudnak és szeretnek tanítani, erejük egy részét a pedagógiai munkára kellene fordítaniuk. Ehhez azonban helyes tanítási módszerre, helyes programú iskolákra van szükség. Honnan vegyünk ilyeut és miben állnak a jelenlegi program hibái? A színházi iskolák jelenleg arra állítják be a hallgatók belső és külső alkotói apparátusát, hogy végrehajtsák e rendezőnek, a mai színház megalkotójának utasításait. A szerepek alakitóinak a próbákon bemutatják, hogyan kell játszani szerepüket. Ezeket a rendezőt "bemutatókat" nagy pontossággal hajtják végre. De az ilyen színészek tehetetlenek, ha a sugalm&zó-rendező nélkül maradnak. Amíg ebben a színházban rendez, jól mennek a dolgok. De ha máshová megy át - a színház és a kollektíva elszürkül és áttér az iparosmunkára és a sablonokra. Bizonyításra szorul-e, hogy ez a helyzet mennyire helytelen? ögy vélem, hogy a régi művészeknek egyik feladata és kötelessége az, hogy átadják szaktudásukat tanítványaiknak, és megtanítsák őket arra, hogy a színdarab általános terve alapján aaguk alkossák meg szerepeiket, önálló fiatal színészeket kell nevelni, akik nem függenek teljes egészében a rendező útmutatásaitól. Arra ksll törekedni, hogy az előadás ■lnden szereplője »ester legyen. Hadd nyújtsa az ilyen mester a » a g a munkáját, amelyet a »aga alkotói műhelyében formált ki. Hadd alkossa meg a rendező ezekből az ö»álló eredményekből az előadás harmonikus együttesét.