Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az ál-újító szellemről

- 66 -Majd arra törekedtek, hogy testünk kubista formát öltsön, és ml csak arra gondoltunk, hogyan lehetnénk minél négyszögletesebbek. De ez a mértan sem vált segítőjévé a színészi művészetnek.

Arra késztetnek, hogy dobogókra másszunk, lépcsőket járjunk, hidakon szaladjunk át, mélységekbe ugorjunk alá. Négy-öt szemöldököt festenek arcunkra, nyakunkra pedig az uj festészeti stílusnak megfelelően különböző színű háromszögeket és szlnfbitókat mázolnak.

Miért nem tiltakozik Ilyenkor a színész, miért nem kiáltja: "Hadd játsszam először jól a szerepemet két szemöldökkel. És ha úgy érzem, hogy ez a két szemöldök nem elég a lelki lényeg kifejezéséhez, akkor majd beszélhetünk a három szemöldökről."

Akkor mi magunk mondjuk majd: "Készen vagyunk a szereppel és belső feszültségünk oly nagy,hogy élményeink vlszszaadásához kevés a két szemöldök! Adjatok egy tucatot!"

Ebben az esetben a legcsapongóbb képzeletű díszlettervező vázlata sem követ el erőszakot természetünkön, hanem éppen ellenkezőleg, jó szolgálatot tesz nekünk.

De hogy a négy szemöldökömet ne a belső szükségszerűség diktálja, hanem a díszlettervező és az ál-ujltó rendező slkervágya?... Nem, bocsássanak meg, ez ellen tiltakozom!"

A színészeken elkövetett erőszak végeredményében teljesen megakasztotta tiszta színészi művészetünk helyes, normális, természetes és fokozatos fejlődését, sőt az Idő előtti és erőszakolt "ujltó-szellem" sok évvel visszavetett minket. Tönkretett nem egy fiatal színészt. Közülük nem egy fordul hozzám kétségbeesetten, tanácsot várva. De a kificamodott testet és eltorzult lelket nem tudom helyrehozni.

Ez természetes és érthető,miután mindennemű erőszak sablonba fül, és minél nagyobb az erőszak, annál rosszabb, elavultabb, a^koptatottabb sablont vált ki és annál inkább