Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 44 -teljes esztendőn át foglalkozott már kelléknélküli cselekvéssel, igen szégyeiheti magát az elkövetett hibáért.- Azért történt, mert nem tudom, honnan jöttem - védekeztem zavartan.- Az pedig nem mindegy! Hogyan lehet a színpadon nem tudni, hogy honnan jön és hová megy az emberi Ezt pontosan kell tudni. Az "ismeretlen tér"-ből való bejövetel sohasem sikerül a színpadon.- Hát honnan jöttem én?- Ez aztán kedves! Honnan tudjam azt én?Ez a maga dolga! Egyébként Hlesztákov beszél arról, hogy hol volt. De ha nem emlékszik erre - annál jobb.- Már miért lenne az "jobb"?- Mert ez lehetőséget ad arra, hogy saját magából közelítse meg a szerepet, az élet felől, nem pedig a szerzői instrukciók alapján, nem a bejegyzett kötöttségek vagy sablonok szerint. Ez lehetővé teszi, hogy az ábrázolásban saját felfogása szerint, önállóan cselekedjék. Ha csak annak nyomán indul el, amit a könyv előír, akkor nem teljesiti az általam megkívánt feladatot, mert akkor vakon, teljes egészében, aláveti magát a szerzőnek, kizárólag őrá támaszkodik, formai módon ismételgeti a szöveget, idegenül adja vissza a magától távol álló cselekményt ahelyett, hogy megteremtené saját alakját, amely azonos a szerző alakjával.

Ezért nem adom oda a színésznek kezdetben sem a könyvet, sem a szerepet és nagyon megkérem,hogy otthon se foglalkozzék vele s ne rontsa el az elképzelésemet.

Vegye körül magát a színdarab feltételezett körülményeivel és válaszoljon nekem őszintén: mit tenne maga /és nem a maga számára Ismeretlen személy: Hlesztákov/, hogy kilábaljon egy reménytelen helyzetből?- Igen - lélegzettem fel -, ha magamnak kell kikerülni egy ilyen helyzetből és nem vakon a szerző után kell mennem, akkor előbb alaposan át kell gondolnom a dolgot.