Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

-Jutott osztályrészül, hogy ordítozó, káromkodó, állatiassá vált bálványunkat a szállodájába kísérjük,ahová be sea akarták engedni, olyan azörayü állapotban volt... Hát csak vigyázzanak, ha majd híres színészek lesznek, hogy magukkal ne történjék efféle - fejezte be Torcov.

i

A színész csak otthonában, legszűkebb környezetében engedheti el magát. Mert szerepe nem ér véget, amikor a függöny összezárul - a színésznek az életben Is a szépség apostolának kell lennie. Mert, ellenkező esetben, egyik kezével terent, a másikkal rombol. Jegyezzék ezt aeg aüvészáletük első napjától kezdve s készüljenek erre a hivatásra. Ehhez kitartás, erkölcs és fegyelem kell, mert a színész a közélet embere, aki a szépet, a nemest, fennköltet nyújtja át az embereknek.

X

k színész, aüvé8zete természeténél fogva, tagja egy nagy és bonyolult testületnek, a társulatnak, a színháznak. A színházi közösség nevében és cégére alatt lép föl naponta, ezernyi néző előtt. Milliók olvasnak, csaknem naponta, munkájáról és színházának tevékenységéről. Neve olyan szorosan fűződik a színházhoz, hogy nem lehet elválasztani attól. A színész neve mellett színházának neve Is állandóan ott szerepel. Az emberek képzeletében művészi és magánélete eltéphetetlen szálakkal fűzi a színházhoz. Ezért ha a Művész Színház vagy más színház tagja megbocsáthatatlanul botrányosan viselkedik vagy bűnt követ el, bárhogy védi Is magát, bármilyen magyarázatot vagy mentséget közöljön Is a lapokban, nem tudja lemosni azt a foltot, amit az égész társulaton, az egész színházon ejtett. Ez kötelezi a színészt arra, hogy a színház falain kívül Is méltóképpen viselkedjék. Óvja meg neve becsületét, magánéletében éppenugy, mint a rivalda fényében.