Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 36 -A fizikai cselekvésről

A legtöbb színházban következőképpen ismerkednek meg az uj darabbal, illetve következőképpen fognak a munkához: a színdarab meghallgatására összeül az egész együttes. Helyes, ha a színdarabot maga a szerző olvassa fel, vagy olyasvalaki, aki Ismeri az uj müvet. Megeshet, hogy ezek rossz előadók, de tisztában vannak a mü belső vonalával, jól domborítják kl s helyesen világítják meg a lényeget. Sajnos gyakran előfordul, hogy a darabot olyanok olvassák fel, akik nem ismerik. Ez pedig nagy baj, mert az első benyomás az érzékeny müvészlelkekben mindig mély nyomokat hagy. Általában nehéz munkába kerül, hogy megváltoztassuk azt, amit a darab leendő eLőadói első alkalommal helytelenül értelmeztek. A legtöbb esetben a hallgatókban a darabról nem marad elég pontos elképzelés. Hogy ezt az elképzelést világosabbá tegyék, úgynevezett "megbeszélést" tartanak, vagyis összeül az egész együttes és elmondja: ml a véleménye a meghallgatott darabról. Nagyon ritka eset, hogy a vélemények valamilyen határozott irányban megegyeznek. A darab leendő alkotóinak fejében zavar támad. Még az is elveszti a kapcsolatot az uj műhöz, akinek elébb úgy tűnt, hogy megtalálta. Rosez dolog, ha az embernek nincsen saját véleménye.

Az eféle megbeszélések után a színészek gyakran értelmetlenül állanak uj szerepük előtt, mintha valami rejtvényt kellene megfejtenlök, amelyet - bármi történjék is - hamarosan meg kell oldani. Siralmas, de egyben nevetséges látvány is, hogy ilyenkor milyen gyámoltalanok. Pszichotechnikájuk tehetetlensége miatt bosszúsak és sértődöttek, rendszertelenül kapkodnak mindenfelé, hogy behatoljanak a szerep számukra érthetetlen lelkivilágába. Egyetlen reményük a véletlen, amely talán még segítségükre jöhet, hogy a rejtvényt megoldhassák. Egyetlen kiinduló pont az eleddig érthetetlen szavak