Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 3* -Ab Igazi színész az esti előadás izgalma alatt sarad reggelig 8 nea ritkám minden egyes színpadi fellépését megelőző egész napon át.

X

Társulatunk egy színésze, botrányos viselkedése miatt, szigorú megrovásban részesült, azzal, hogy Ismétlődés esetén slbocsájtják. Ez az eset nagy port vert fel a színeszakadéni ián is.- Már bocsánatét kérek - beveskedett Govorkov -, az igazgatóságnak nincs joga beleavatkozni a színész magánéletébe.

Torcov ilyenforma magyarázatot fűzött az esethez:- Gondolják meg, van-e értelme annak, hogy egyik kezünkkel alkossunk valamit, a másikkal pedig tönkretegyük az alkotást? Pedig a színészek többsége éppen ezt teszi.A színpadon igyekeznek nemes, művészi benyomást kelteni, de mihelyt lelépnek a színpadról, mintha csak csúfot akarnának űzni az őket körülrajongó közönségből, azon vannak, hogy kiábrándítsák. Ham tudom elfelejteni azt a keserű csalódást, amit fiatalkoromban egy hires vendégszereplő színész okozott nekem. Játéka feledhetetlen benyomást tett rám, olyan erősen, hogy utána nem volt kedvem egyedül hazamenni, szükségét éreztem, hagy valakivel kibeszéljem aagam színházi élnényearől. Barátommal együtt tehát egy étterembe mentünk. Mikor javában lelkendeztünk pompás játékáról, egyszer csak belépett ő, a dicső. Bem állhattuk meg, odarohantunk és kifejeztük elragadtatásunkat. A híresség meghívott bennünket vacsorára egy küiönszobába és ott, sseaüak láttára lassanként úgy leitta magát, hogy valóságos állattá süllyedt. A szlnészmáz alól előtűnt a rothadás, a legundorltóbb, kicsinyes önteltség, intrikák, pletykák és egyéb ripacstempók formájában. S ezenfelül még nem is akarta kifizetni azt a rengeteg szeszt, amit fogyasztott. Sokáig nyögtük még ezt a váratlanul ránkszakadt kiadást. Viszont az az élvazet is nekünk ju-