Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 31 -ját szerepük rovására - holott azt már kidolgozták és megelevenítették, még ha nem is elég szilárdan alapozták meg, A lelkiismeretes színészek, azon Igyekezetük közben, hogy passzív partnerüket kirántsák közönyéből, elveszítik saját szerepük már megtalált fonalát, ők kerülnek kellemetlen helyzetbe s a helyett, hogy előrevinnék az ügyet, megtorpannak és Így akaratlanul magukra vonják a rendező figyelmét, akinek Így nem egy renyhe színésszel van dolga, hanem e színész partnerei Is eltávolodnak az igazságtól és játékuk hamis mederbe kerül. Ketten azután a harmadikat, hárman pedig a negyediket is magukkal húzzák a helytelen útra.Egyszóval a már felépített előadás egyetlen szinész hibájából kisiklik és ellaposodik. Minden részvétünk a rendezőé és a szegény színészeké.

Az olyan színészt, akinek nincsen megfelelő technikája s alkotó akarata sem fejlett, el kellene távolítani a társulatból. Baj azonban, hogy az Ilyen tipusu színészek között igen sok a tehetség. A kevésbé tehetségesek nem maradnak passzívak, a tehetségesek pedig ösztönükben bizva, mindent megengednek maguknak és őszintén meg vannak győződve arról, hogy nyugodtan bevárhatják "a kedvező szelet", az Ihlet dagályát .

Kell-e ezek után magyaráznunk, hogy a próbákon nem lehet másra számítani és egy készülő darab valamennyi résztvevője maga kell, hogy életet öntsön szerepébe. Ha valamennyi szereplő Így jár el, akkor végeredményben nemcsak saját munkáját, hanem a közösség munkáját Is elősegíti. Mig, ha minden résztvevő a többiekre számit, hiányozni fog az alkotó munkából a kezdeményezés. A színész nem dróton rángatott báb, vagyis a rendező nem dolgozhat mindannyiunk helyett.

A mondottakból következik, hogy minden színésznek fejlesztenie kell technikáját és alkotóerejét. A többiekkel együtt a próbákon Is, de otthon Is kell dolgoznia, mégpedig lehetőleg teljes hanggal.

X