Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)
Színészetika
- 32 -Megengedhető-e, hogy egy színész, aki résstvesz az együttes jól és gondoean előkészített, kipróbált, helye« vonalon haladó előadásában, lustaságból, hanyagságból, vagy figyelmetlenségből elrontsa szerepét és játéka közönséges, gépies mesterséggé alacsonyuljón? Van-« joga ehhez, hiszen nem ő maga alkotta meg a darabot, nem egyedül ő dolgozott rajta. Mindnyájan mlndannylukért, az összesség minden egyesért felelős. És aki cserbenhagyja a közös ügyet, árulói Bár én igen sokra tartom az egyes nagy tehetségeket, mégsem vagyok barátja a vendégszereplés rendszerének. Á ml művészetünk kollektiv alkotáson alapszik, feltétlenül együttest követel, s aki azt zavarja, nemcsak pályatársai, hanem a művészet ellen is vétkezik, amelynek szolgája. X Mivel a délelőtti próba sokáig elhúzódott, a tanítványok a közös öltözőben gyülekeztek, hogy meghallgassak Torcov magyarázatait. Ott már elő voltak készítve a jelmezek, parókák s minden apró kellék. Á tanítványokat mindez igen érdekelte, bizony fel is turkálták a holmit s nem tettek mindent vissza a helyére. Torcov e miatt szigorú megrovásban részesítette őket.- Ha majd az első szerepüket játsszák, akkor fogják csak tudni, mit jelent a színésznek a jelmez, a paróka, az álszakáll s mindazok a kellékek, amelyek Alakításukhoz szükségesek. Csak az érti meg minden legkisebb apróság megjelenítő erejét, aki már egyszer keserves kínnal kereste alakítandó szerepének nem csupán lelki, hanem testi formáját is, ahogyan álmaiban élt s ahogyan azt saját testével kell megjelenítenie. Mennyire kínlódik a színééz, ha nem találja meg a valóságban mindazt, ami képzeletét izgatta. S milyen nagy öröme, ha álmait megvalósíthatja. Csak el ne veszítse bátorságát. Mert nagy fájdalom, ha szerepét - ilyen okok miatt - másnak kell átadnia