Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 27 -Ha csak egy valaki elkésik a közösségből, már zavart okoz. Ha pedig többen, egyre-másra késlekednek, akkor az Idő nem munkában, hanem várakozásban múlik el. Ez persze boszszantó, ésr ilyen rossz hangulatban lehetetlen dolgozni. Ha viszont mindenki megfelelő időben jelenik meg a próbán, akkor pompás hangulatban Indul a munka és mindenki megtalálja a maga helyét.

Az is fontos, hogy mindenki tisztában legyen minden próbán a magunk elé tűzött feladattal.

A színészek nagy többsége nem érti meg a próbák jelentőségét, Illetőleg azt hiszi, hogy dolgoznia csak a próbákon kell, otthon pihenhet.

Ez a felfogás helytelen. A próbákon derül ki voltaképpen, mi az, amit otthon kell kidolgozni. Ezért nem is bízom az olyan színészekben, aki a próbákon fecseg és szórakozik, a helyett, hogy jegyzeteket készítene otthoni munkájához.

Azt állítják, hogy jegyzetek nélkül is emlékezünk az utasításokra. Szó sincs róla. Magam tudom, hogy lehetetlen mindent észben tartani. Először Is azért, mert a rendező oly sok fontos apróságról beszél, amire senki sem emlékezhet vissza, másodszor, mert Itt nem bizonyos meghatározott tényekről van s zó, hanem legtöbbször érzetben különbségekről, részletekről, amelyek emocionális nyomokat hagynak. Hogy megértsük ezeket és bevéssük emlékezetünkbe, meg kell találnunk a kellő szót, kifejezést, példát vagy bármilyen egyéb jelet, amelynek segítségével bármikor felidézzük és lerögzítjük ugyanazt az érzést, amire adott esetben szükség van. Sokat kell otthon dolgoznunk, hogy mindezt újból megtaláljuk és lelkűnkből kivetíthessük. Ez a nagy munka a színész igen erős koncentrációját igényli, nemcsak otthoni, hanem a próbákon végzett munkájában is, amikor a rendező utasításait követni akarja.