Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 25 -egész szervezetnek ártalmas mikroba jelenik meg a színházban, úgy az egész társulatot be kell oltani ellene, s ezzel létrehozni az ellenmérget, hogy a nagy tehetség intrikái ne bontsák meg a szinházi élet békéjét.- Ilyenformán csak szentekből lehet társulatot alakítani - vetette ellen Govorkov.- Természetesen, nem is lehet máskép - mondotta nyomatékkai Torcov. - Talán azt akarná, hogy holmi himpellérek és ripacsok szórják a színpadról az emelkedett, nagyszerű érzéseket és gondolatokat az emberi szivekbe? Azt akarná, hogy a színfalak mögött alantas, sekélyes nyárspolgár, a színpadra lépve, Shakespeare-t tolmácsolhassa?

Hiszen igaz, van rá eset, hogy kapzsi, pénzéhes, sivár lelkű színész is magával tudja ragadni a nézőt. Ez azonban olyan nagy tehetség, hogy az alkotás pillanataiban mégis meg tud feledkezni az élet sekélyes oldaláról.

De vajon fölér-e Idáig mindenki? Csak a géniusz. Nekünk azonban ugyanezért az eredményért egész életűnket oda kell adnunk. S vajon megteszi-e minden színész mindazt, amire tehetsége képesíti? Egyébként pedig egyszer s mindenkorra állapodjunk meg abban, hogy nem a zseniket állítjuk példának magunk elé. Ők különleges emberek és alkotásaikat más mértékkel kell mérnünk.

Itt az ideje, hogy ráébredjünk a színpadi közérzet még egy elemére, helyesebben feltételére. Ezt nem csupán a színpad légköre hozza létre a színész körül, hanem a nézőtér hangulata, a művészi erkölcs, a művészi fegyelem s a közösség átérzése munkánkban.

Mindez együtt teremti meg az eleven készséget az együttes cselekvésre. Ez a lelkiállapot nagyon jól hat az alkotó tevékenységre.

Ezt nem maga a színpadi közérzet Idézi elő, mert hiszen az csak egyik alkotórésze, de ez is hozzájárul a színpadi lelkiállapot felidézéséhez.