Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 25 -öltözékével nevetséget kelt akkor, amikor a nézőnek a színész ragyogó megjelenésében kellene gyönyörködnie.

Hányszor előfordul, hogy a színész előadás előtt és a szünetekben annyit idegeskedik, hogy valósággal kimerültén lép a színpadra és azért játszik rosszul, mert már nincsen ereje ahhoz, hogy jól játsszék.

Csak a színész érzi a saját bőrén,mennyi bajt okozhatnak a művésznek a színfalak mögötti kellemetlenségek, milyen rosszul hatnak közérzetére és az alkotás egész folyamatára.

Ha a színházban nincs meg a kellő fegyelem, a színész a színpadon sem érzi magát a legjobban, előfordulhat, hogy nem találja meg a játékhoz szükséges kelléket, amin az egész jelenet alapszik, egy pisztolyt, vagy tőrt, mellyel önmagát vagy vetélytársát kellene megölnie.

Hányszor esik meg, hogy a világosító helytelenül beállított fényszórója elrontja a legjobb jelenetet. Hányszor túlozzák el a színfalak mögötti zajt, amely valósággal elrontja a színészek monológját vagy a párbeszédet a színpadon. S mindezekre ráadásul a nézők, megérezve a rendetlenséget, maguk is lármásan, neveletlenül viselkednek, úgyhogy a szegény színésznek még a tömeggel is meg kell küzdenie. Nincsen zavaróbb, mint ha a nézőtéren beszélgetnek, lármáznak, járkálnak, köhécselnek az előadás alatt. A közönséget csak az szoktatja az előadáshoz szükséges fegyelemre, csak akkor marad nyugodtan ülve a helyén és figyel nesztelenül, köhécselés nélkül, ha a színház kiérdemli megbecsülését,ha érzi, hogy ahhoz méltóan kell viselkednie. Ha a színház egész beállítottsága nem felel meg a művészet magasztos mivoltának, ha rendetlenségbe lazul, akkor a színész képtelen megbirkózni azzal a feladattal, hogy a közönséget figyelmes hallgatásra késztesse.

X