Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)
Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere
- 28 -sorra tűz néhány produkciót a forradalom előtti időből, akkor a régi, letűnt világot, a forradalom utáni korszaknak megfelelően, uj megvilágításban és értelmezésben kell bemutatnia - noha e felújításoknál olyan müvekről volt szó, amelyeket a gazdag repertoárból már amugyis aszerint válogattak ki, hogy az uj korszakkal a lehető legteljesebb harmóniában legyenek." E munkára az egyik legjobb példa Gribojedov először 1905/1906-ban bemutatott müvének, az Ész bajjal járnak uj betanulása, amelyhez Sztanyiszlavszkij 1924 őszén fogott hozzá. Sztanyiszlavszkij megvizsgálta a dráma társadalmi funkcióját és azt tapasztalta, hogy a "famuszovizmus" - amin a gondolkodás konzervativizmusát, az ujjal szembeni ellenállást értette- még korántsem a múlté. A sohasem konzervatív, fáradhatatlanul kísérletező Sztanyiszlavszkij bámulatra méltó következetességgel változtatta meg mindazt, amit hamisnak vagy nem kielégítőnek Ítélt. így például saját Famuszov-alakitását is társadalmi Szempontok alapján birálta meg: "Mint Famuszov, túlságosan renyhe voltam. Valószinüleg valamiképpen enyhíteni akartam negativ vonásait, hogy jobban tessek a közönségnek. Ez, ahhoz a feladathoz mérve, amelyet az előadásnak 1906-ban és 1914-ben be kellett tölteni, hamis volt; és ma, amikor maradéktalanul felismerjük a szégyenletes szerepet, amelyet a legtöbb nagy urasig és nemes egészen a közelmúltig játszott, egyszerűen tűrhetetlen." 1923-ban /Osztrovszkij születésének 100. évfordulójára/ kiadták az ismert jelszót: "Vissza Osztrovszkijhoz", és Sztanyiszlavszkij 1926-ban színre vitte a lángoló szivet. Hlinov szerepében Moszkvinnal. E produkció alkalmából Sztanyiszlavszkij, aki ebben az időben kezdett beszélni a szerep és a színész perspektívájáról, az alakokat két táborra: negatívokra - Hlinov, Kureszlepov - és pozitivokra - Parasa, Gavrilo, Arisztark, Szilán - osztotta. Beszélt a dráma pozitív és negativ vonaláról, azt kívánta, hogy "e két vonal és az egymással küzdő alakok összeütközzenek, éles, tomboló harcot vivjanak" és kimunkálta a mü szatirikus jellegét.
