Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

II. Lee Simonson

- 39 -3. A cselekvés terve^*

II. György meinlngeni herceg díszlettervezői, rendezői munkássága cáfolhatatlanui bizonyltja, hogy a díszlettervezés szoros rokonságban van az építészettel, mégpedig nem azért, mert a díszlet architechtonikus formákat reprodukál, hanem azért, mert építészeti tervekre épül és az épülettervekhez hasonlóan minden benne lejátszódó emberi tevékenységre hatással van. Városnézés közben meglehet, hogy az építészetet a házak külső formáival azonosítjuk,, de mint háztulajdonosok az építészt vonjuk felelősségre,ha lakásunk beosztása nincs segítségünkre szokásos napi tevékenységünkben. Minden háziasszony tudja, hogy a lefolyó, a tűzhely, a kanra, a takaritószekrény, ha megfelelően vannak elhelyezve, megkönnyítik, mig rossz elhelyezés esetén megnehezítik munkáját. Az első és legfontosabb kérdés, amelyet az építész, akárcsak a díszlettervező feltesz magának, Így hangzik: "Mit csinálnak majd az épületben a lakók?" Gyakran sokkal több Időt tölt el vele, hogy megtervezze az épület alaprajzát, amely fel sem tűnik, de minden benne tett lépést megszab majd, mint amennyit a ház külsejének megtervezésére fordít, amelyet pedig minden járókelő megnéz. Egy épület értéke attól függ, hogy az építész menryire tud ésszerűen tervezni, ezt viszont az szabja meg, hogy mennyire tudja elképzelni azokat a tipikus mozgásokat, amelyek az épületben funkciójának megfelelően lejátszódnak.

Az épület díszített vertikális síkjai a horizontális alaptervre épülnek. A katedrálisok, templomok és mecsetek történelmi stílusai abból a tipikus térbeosztásból következnek, amelyet az istentisztelet sajátos rítusa, a térdhajtások, ablutiók és lépések sorrendje, a híveknek a paphoz vagy az Istenséghez vezető útja szab meg. Az alaptervrajzon az építész ezt a sorrendet mindig a központi fontosságú hely

27. Plan of Action. I.m. 79-85.p