Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)
II. Lee Simonson
- 58 -Äa inéhoz való közeledése volt a döntő, itt éppen a nssaust elhagyása volt a fontos. Mozgás és jelentés koordinációjának ezeket a finomságait nevezzük szinpadi akciónak. A fentiekben elemzett árnyakatok nencsak a realisztikus vígjátékra vagy általában a realisztikus darabokra korlátozódnak; éppen Ilyen fontosak, a Hamlet előadásánál, csak itt nagyobb és bonyolultabb skálán jelentkeznek, minden egyes jelenet hangulatának, érzelmeinek meghatározásánál. Az előadás összhatása elsősorban ezeknek a rendező által megszabott "akcióknak" felhalmozódásától függ.Egy darab cselekménye gyakran nem annyira a nyilvánvaló cselekvésekből, mint inkább azokból a /szövegben nem is jelzett/ mozdulatokból áll, amelyek a beszédet fcisénik, fokozva vagy hangsúlyozva a szavak jelentőségét. A sorok betanulása után éppen azért nem mondhatjuk, hogy kész az előadás, mert hiányoznak belőle a szinpadi akció árnyait finomságai. A próbákon, ha azt akarjuk, hogy a szavakat ne csak elszavalják, hanem eljátsszék, az idő legnagyobb részét éppen arra kell fordítanunk, hogy ezt a mozgássort a szavakhoz kapcsoljuk. A határozott cselekvés nem Igen okoz problémát. Az a jelenet, amikor Bluntschli a függöny mögé rejtőzik és a szobába egy bolgár tiszt lép be, hogy szökevények után nyomozva a házat átkutassa, tiz perc alatt megrendezhető, akárcsak a Ham le tb en Polonius megölésének jelenete. Viszont a'mlkor Hamlet megmutatja a királynőnek apja miniatűr képmását, éppen úgy kutatnunk kell a megfelelő jelentőségű mozdulatok után, mint amikor Baina mutatja meg a fényképet Bluntschlinak. Amikor Hamlet megpillantja az őrült Ophéliát, a szövegben nincs utalás arra, hogy mely sorokat mondja "őszinte leikiismeretfurdalássál" és mely sorok közben néz Ophéliéra. A szinészek jelenétének csúcspontját pedig az határozza meg, hogy hol kuporog Hamlet a király arcán a megrettenés első jeleit fürkésáVe, hogy hogyan ugrik vádolva a király elé és addig a pillanatig hol és hogyan mozog. A királynő, az udvar, a szinészek valamennyi mozdulata, egészen addig, mig úrrá nem lesz köztük a zavar, szintén végig döntő fontosságú.
