Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

II. Lee Simonson

_

Tower Véres Tornya kapujának reprodukciója volt, amely mint agy nagy acsarkodó állkapocs, felváltva fenyegetett és elnyelt. Az egyetlen börtönháttér, amely valamennyi szereplő Télelmeinek és becsvágyának háttere volt, éppen olyan hatásos szimbólumnak bizonyult, mint a vörös lépcsősor. Amikor őszieteket képekként hasonlítunk össze, megfeledkezünk arról, hogy festői kvalitásuk csak a darab tolmácsolásának részeként van. Egy darabot éppen annyiféleképpen lehet hatásosan díszletezni, ahányféleképpen hatásosan el lehet játszani.- 30 -18

2. Mozgás és értelem *

II. György meiningeni herceg sohasem azzal kezdte,hogy <épet tervezett volna - amelyben aztán színészei boldoguljanak, ahogy tudnak -, közben gondosan ügyelve, nehogy a festett fatörzshöz, vagy a ház falához támaszkodjanak, ő e helyett színpadképeit mindenkor a színészek - egyének és csoportok - mozdulatai köré tervezte, amelyeket még a díszlet megtervezése előtt gondosan kidolgoztak. Uj korszakot nyitott meg a színház történetében és elősegítette a modern színpadi mesterség fejlődését, mert végiilis minden jelenkés európai rendezőt, köztük Antoint és Sztanyisalavsztci^t is sikerült meggyőznie, hogy az alapvető kérdés, amelyre a díszlettervezőnek válaszolnia kell nem,az, hogy “'milyennek hat majd a díszlet a színpadon és milyennek hatnak majd benne a színészek", hanem az, hogy "milyen cselekvésre készteti majd díszletem a színészt". Sőt, még tovább menve, világosan megmagyarázta, hogy az előadás drámai cselekménye mindig szerves egység, megszakíthatnilan mozgássor, komplex, de összehangolt jelenség, mint a zenekari muzsika szimfonikus ritmusa. Pályája végén a folyamatos kölcsönhatásban mozgó színész és a statikus díszlet dinamikus kapcsolata elfoga- 18

18. Motion and Meaning. I, m. 71-79.p