Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)
I. Robert Edmond Jones
- 5 -X. HOBEST ËDMOBD JCHBS Robert Sdmond Jones as uj amerikai diszletaüvèszet megalapítója. Díszlete, a Történet egy szerencsés emberróL. aal ûiaa aassonjt: Test feleségül'*'című darabhoz /1915/, u j borszakot nyitott; azóta vezető szerepet visz az amerikai színházban. A XX. szazad legkiemelkedőbb előadásainak jelentős részét ő tervezte, köztük száaos O’Kelll darab díszleteit /Amerikai Elektra, Vágy a szilfák ale'-t. a jegssember/, valamint az Arthur Hopkins-John Barrymore féle Shakespeareelőadásokét. Az "uj iskola" az ő iskolája és minthogy Jones esztétafilozófus is, ő tanaiknak legvilágosabb összefoglalója. 3t nevezik az amerikai diszletmüvészet "nagy romantikusának". Az elnevezéssel azonban vigyáznunk kell, mert Jones díszleteinek csak szelleme romantikus, formája azonban legtöbbször absztrakt és szimbolikus, vagyis a puszta tények mögött a legreaLisztikusabb elemekben is mindig a lényeget, az egyetemes igazságot és a "darab lelkét" keresi. "A jó díszlet nem kép, hanem jelkép" - vallja s jelszavát a kor valamennyi amerikai díszlettervezője magáévá tette. Alkotói módszere is "költői" s ebben valamennyi kortársától különbözik. Nem a szokásos építészeti, strukturális módszerekkel alkot,hanem intuitiven, "képeket lát", amelyeket azután csak le kell rögzítenie. A darabot már olvasás közben úgy látja maga előtt, mintha színieiőadást nézne. "Egyszerre a legapróbb részletekig megjelentek előttem a szereplők, csoportbaállitásuk, jelmezeik, a fényeffektusok, a háttér" - mondja.2. Kész kepeket lát, amelyek aranyaikban, perspektívájukban majdnem tökéletesen előrevetítik a színpadi megvalósitást. Annyira pontos, részletes és egységes képek ezek, hogy szinte kizárják a változtatás lehetőségét, megkötik a művész kezét.Míg azok a díszlettervezők,akik alaprajzokból indulnak ki és architektonikus egységekkel és makettekkel dolgoznak, gyakran át- meg átrendezik terveiket, Jones első vázlatai csekély módosításoktól eltekintve véglegesek. 1/ Anatol France : La comédie de celui qui épousa une femme muette /1912/. 2/ Scene Design for Stage and Screen. Szerk. Orville K, Larson. Michigan State University Press 1961. 131. P. /A továbbiakban i.m./
