Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

Amerikában ő követeli először a színházi alkotó közösség együttműködését, a közös konferenciákat, amelyeken a darabot lényegéig lehántva, a színjátékot közösen építik fel.

Jones legjelentősebb esztétikai munkája a The Dramatic Imagination /A drámai képzelet/.3 4 5- Az alábbiakban ebből a miiből, valamint a Theatre Magazlne-ben megjelent, A .lövő ősziét művészete clmii cikkéből közlünk részleteket, amelyekben Jones felfedi alkotásának intellektuális folyamatát -s gyakorlati módszerét.

I. a jövő színpadi oiszletmüvészete^*

írása elején Jones elitéli- azt a század elején elterjedt, a szinház szempontjából müvészietlen gyakorlatot, hogy a díszleteket festők, sokszor igen hires festők készítették, akik nem a szinház nyelvén gondolkoztak, díszleteik izolált képek voltak, és nem illeszkedtek bele a színjáték szerves egységébe. Ezt az úgynevezett *'uj művészetet" támadja Jones, helyette az Igazi "uj művészetet" hirdetve.

Amint a drámairó, valószínűleg szösszenetként támadt, alapeszméjét darabbá kerekítette, az egyszerre megkezdi útját a rendezőtől a díszlettervezőig, színészekig, világosítókig, egészen a színpadi statisztériáig. Néha ez az eszme hamisítatlanul, az Író szándékához hűen jut el a nézőkig, gyakran azonban a fellsmerhetetlenséglg eltorzul. Az elmúlt néhány évad során több példát láttunk arra, amikor ez a torzítás a díszlettervező hibája volt. Láttunk színpadképet, amelynek hidegnek és lehangolónak kellett volna lennie, s amelyet egy túlságosan piros rózsalugas rontott el, vagy Láttunk konvencionális szobákat, amelyeket a túlságosan elegáns bútorzat hamisított meg.

Megítélésem szerint a hiba ott van, hogy mire a darab eljut a díszlettervezőig, már csak holt betű, szavak és rendezői utasítások halmaza. A díszlettervezőnek ezt a holt

3. New York 194-1.

4. 1917. 22.ez. 266.p.

5. The Future Decorative Art of the Theatre,

I.su 11-14,p.