Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

I

mára ia fennmaradjanak díszletterveim, a gyakorlat azt mutatja, hogy a makettekből az előadáson végzett munka befejezésekor már semmi sem marad.

Végül harmadszor, és ez a legfontosabb, bármily különös is ez, de a makett csalókább a vázlatnál. Az emberi szem sokkal hamarabb hozzászokik a rajzbeli ábrázolás lekicsinyített méreteihez, mint a miniatűr modellhez. Ha megnézzük egy ismerősünk igazolványképét, ne® zavar minket, hogy feje nem nagyobb öt centiméternél. A kicsinyített modell bája a munkától teljesen független elragadtatást, a kis mérettől való elragadtatást váltja ki.

Láttam egy borzalmas makettet /Hála isten, másét!/. Egy kert volt, a kertben asztal, az asztalon szamovár. Az igyekvő makettkészitő virtuóz munkát végzett a szamovárral, amely mindössze két centiméter magas volt. De amikor a kellékes behozott a színpadra egy valódi szamovárt, ez senkiből nem váltott ki lelkesedést.

A legrosszabb díszletekhez készített, de kitünően megoldott maketteknek önálló értékük van, ha mint a modellező művészet alkotásait nézzük őket. Ez gyakran még a tapasztalt szakembereket is zavarba hozza.

Természetesen a vázlat kidolgozásának módja szintén hat e vázlat abszolút értékére,de a csalás és öncsalás foka itt sokkal alacsonyabb.- 91