Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

A jelmeztervek /helyeaebben a szereplőkről készített tervek, miután a szereplőket jelmezben, maszkban és a legkifejezőbb testtartásban rajzolom meg/ szintén körülbelül ugyanezeken az állomásokon mennek át a piszkozatoktól a dokumentáció átnézé­séig s a végleges vázlatig. Rendszerint párhuzamo­san készitem őket a díszletekkel /néha még hama­rabb is/. Meggyőződésem, hogy a kifejező vázlat sok mindent sugallhat a színésznek - megláttathatja esetleg az alak lényegét. Ezért a rajznak rendkívül realisztikusnak kell lennie. A torzított testarányok, a sematikus vagy lapos rajzolásmód, a különféle rajzolási trükkök az első jelmezes próbákon ijesztő eredmé­nyekhez vezethetnek. A szereplőkről készítendő vázlatokat vélemé­nyem szerint legideálisabb a "kis hollandusok" mo­dorában megrajzolni, az anyag érzékeltetésével. Ez természetesen nem könnyű. Az elgondolás megszületésének folyamatában hasznos, ha nem akarunk minden előadáson tökélete­sen uj montirozási elvet találni, azaz helyes az ujitás tehetetlenségi nyomatékát fékentartani. A makettek leadásával és a szerelőrészleggel való kapcsolattal összefüggésben meg kell jegyez­nem, hogy ezen a téren a díszlettervezőnek harcos erényeket kell csillogtatnia. Minden színházban, 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom