Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

viszony. Ahogy a színpadnak a nézők által felfogott méretei meghaladják a reália méreteket, képazinpaddal van dolgunk.

A legnagyobb ostobaság volna, ha e két módszer közulT az egyiket egyedül üdvözítőnek, a másikat elvetendőnek tartanánk.

Mindkét módszer komoly történelmi hagyományokra támaszkodik, mindkét irányzatot reális szinházi követelmények hivták életre és mindkettő ma is életképes.

Rendkívül hasznos volna, ha ezt mind a kritikusok, mind a rendezők, mind pedig maguk a díszlettervezők tudomásul vennék.

Mig munkánk első éveit türelmetlen, ideges kisérletezés jellemezte, amely gyakran tisztán formai jellegű volt, addig ma, amikor a szovjet díszlettervezőknek kialakult a maguk módszere és stílusa, más veszély ütötte fel fejét: néhány színház teljes mértékben az előadás szinészi munkájára összpontosítja figyelmét és nem törődik a díszlettervező munkájával, sőt mi több, az előadás stilusbéli oldalával sem.

A magam gyakorlatában, a díszlettervezők többségéhez hasonlóan, mindkét módszerrel dolgoztam. De a cél, amely munkám során mindvégig izgatott: a nézőre gyakorolt közvetett hatás /a színészen keresztül/ és közvetlen hatás /a díszleten keresztül/ ipódozatai.- 81 -