Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

A nézőre tett közvetlen hatás különösen akkor érdekel, ha önálló jelentőségre tesz szert az elő­adásban. A helyesen ható diszletet a nézők fokról fokra fogják fel, az ilyen di3zlet hátteret ad a szipésznek. De a legérdekesebb és a legnehezebb dolog: gyors és önálló hatás elérése. A jó színhá­zak rendkívül félnek az ilyen fogásoktól. És jog­gal, mert ezek a módszerek a színpadi megvalósulás vagy a színészi játék legkisebb félrecsuszásának esetén szégyenletes kudarcba fúlnak, mesterkélt kiagyalásnak tűnnek. De mindig csak a sikerre sza­bad számítani. Vágyálmom olyan nagy kifejező erejű diszlet tervezése, amelynek tárgyai nem val:anak szégyent a jó szinész mellett sem. Ez egyelőre utópia. De ha egyszer beálLithat­­nék egy széket a színpadra úgy, hogy a nézők sirva fakadjanak tőle, nyugodtan halnék meg. Ha Van Gogh ma a 3zinházná} dolgozna, valószinüleg megteremte­ne egy ilyen széket. Pályám során csak egyetlen egyszer sikerült a nézők figyelmét a tárgyakra függesztenem. A régi Sándor Szinház* Robespierre-előadásának abban a jelenetében, amikor a konvent dönt Robespierre le­tartóztatásáról és kivégzéséről. A konvent tagjai felállással szavaznak. Robespierre kivégzését kő­je Jelenleg Leningrádi Puskin Szinház.- A ford. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom